Az anyanyelv olyan örökké üde virágos rét, ahol könnyû a járás, és még a sóhajtás sem hoz zord időt.

Kapcsolódó idézetek

1. Anyanyelvem olyan, mint a sejtelmes mélység, mint a fölénk boruló véghetetlen kékség, olyan áradóan illatos, mint a kora-nyári rét, a tisztás, és olyan színes, mint az álomkép villanás s patkó is, a szívembe sütve, hogy velem dobogjon mindig szerencséje.
2. Ha nyelvek nem volnának, az ember mindenütt otthon érezné magát a földön. Zilahy Lajos
3. Ahogy a réten, a tavaszi fényben valahol egy fehér virág, úgy szeretném naponta én is köszönni a nap színaranyát, ahogy a sólyom suhan a szélben hajnalok hajnalán, büszkén és szabadon, úgy, mint hajdanán.
4. Nincs gyönyörûbb az otthonnál, a szülőföldnél, ahol megláttad a napvilágot, ahol szeretteid élnek, ahol az anyanyelveden beszélnek.
5. Nem is érdemes a nyelvi változás okain töprengeni, mert nincsenek. Valószínûleg azért változik a nyelv, mert nincs, ami visszatartsa - bizonyos korlátok között. Nincs akadálya, hogy a generációk, tájegységek módosítgassanak rajta, mert úgyis csak annyit tudnak módosítani, hogy ne sérüljön a kommunikáció. Egy hasonlattal élve: olyasféle a nyelv, mint egy ösvény a réten keresztül. Folyton változik a nyomvonala (egy tócsa, egy kő, egy kinövő bokor miatt, vagy akár az emberi járás természetes kilengése miatt), ám ez voltaképpen nincs kapcsolatban a céljával, azzal, hogy átjusson a rét túlsó végére, sőt részleteiben néha még el is téríti attól. Az ösvény mint ösvény mégis változatlan, azaz sosem fog például félkörben visszafordulni a rét innenső oldalára, mert el kell jutnia a célba: a nyelvnél ez cél a közlés, a kommunikáció, amely minden változás közepette is megvalósul. Nádasdy Ádám
6. A leghordozhatóbb haza kétségtelenül az anyanyelv. Lászlóffy Aladár
7. Ahol boldogság van jelen; kísérőül valamilyen formában mindig ott van a dolgok utánozhatatlan egyszerûsége. Pilinszky János
8. Oly jó szeretni Téged, lengsz, mint illatos rétek, hajad nagy, barna alkony, engedd, hogy betakarjon. Tebenned mindig nyár van, forrásom vagy e tájban, szemed két fényes ablak, engedd, hogy benned lakjak. Csepeli Szabó Béla
9. Ahol soha könnyek nem hullnak, szép tiszta az idő, de minden kiszárad. Bolyai Farkas
10. Az én hazámban van minden, ami a szemnek kedves. Vannak égbe nyúló bércei, tetejükön örök hóval, vannak csendes, paradicsomi szépségû völgyei, titokzatos tengerszemekkel, rengeteg erdői, bennük rég elmúlt, regényes lovagkor elomló várromjai. Vannak száz meg száz mérföldre terjedő sík pusztaságai, hatalmas folyamai, kristálytiszta patakjai. Földje megtermi a világ legjobb búzáját, borát, s aranyat, ezüstöt és sót ásnak ki mélyéből... Óh, de szép ország ez, asszonyom, ha csak egyszer látta volna, soha el nem felejtené... (...) S a nép, mely benne lakik, épp oly árva, mint én. Se testvére, se apja, se anyja, se rokona nincs Európában. A nyelve elüt minden más nyelvtől, a dalai, a zenéje egészen mások, mint a többi nemzetéi. Szomorú, mert sokat szenvedett, és vad, szilaj, mert sokat harcolt. Vérével és könnyeivel áztatta a földet, melyet hazájának nevez, azért oly drága és kedves az neki... Nekem pedig, akinek senkije sincs a világon, százszorosan drága ez a nagy árva: az én kis nemzetem, az én édes, szeretett szülőföldem. Rákosi Viktor