Az arany (...) a desztillált kárhozat, a bukás, a vég. Csalóka fény csillogása a poshadt tavon, mosolygó arc mögött gyilkos fogak.

Kapcsolódó idézetek

1. Az élet mellett ott van a halál, A boldogságnál a lehangolás, A fénynél árnyék, kétség és remény. Madách Imre
2. Van valami végtelenül elragadó a búskomorság mosolyában (...). Ez egy sugár az árnyékban, egy árnyalat a szomorúság és a kétségbeesés közt, mely rámutat a vigasztalódás lehetőségére. Lev Tolsztoj
3. Meghalni, megsemmisülni, elveszteni mindazt, ami nekünk kedves volt, elveszteni az életet, elveszteni a napsugárt, a kék eget, a gyönyörû természetet, milliónyi virágával, zöld erdeivel, égbetörő szikláival, havas csúcsaival, bájos tavaival, csörgedező patakjaival, hatalmas folyóival s a végtelen nagy hullámzó tengerrel, ez a halál. Jász Géza
4. Sóvárgás és elfojtott vágyódás... olyan, mint árral szemben úszni a folyón, vagy nem rendezni a számlát, amit az élet benyújt. Kész pokol, bíborban izzó a heve. Bádogtálból készült jövő ígérete. Szenvedély, mely elmennem nem enged, boldogság, mely csapdába ejtett, sőt, talán egy nagy hiba, balga és ostoba.
5. A valóság ára halál. Így cserél helyet a látszat a valósággal. Amit ezután nézel, káprázat, mely szétlövi fénnyel, ami van. Vasadi Péter
6. Fényes volt, mint a csillag, forró volt, mint a tûz, fehér volt, mint a hó s édes volt, mint a méz. (...) Lehullott, mint a csillag, elhamvadt, mint a tûz, elolvadt, mint a hó s megromlott, mint a méz. Dsida Jenő
7. Porból vétettem, és porrá leszek. Az élet csupa megaláztatás, csupa fájdalom (...), szeretnénk magunkat hozzákötni a boldogság szekeréhez, de minden fonal sorra szakad, főleg az aranyfonal. Alexandre Dumas
8. Az anyaszív gyenge virágocska, az öröm aranyeső, a bánat méregeső rajta. Nyírő József
9. A gyönyör: elnyílott mák, Érintsd, s leomlott a virág! Vagy hó, mely a patakba hull, Perczig fehér - aztán sehul! Robert Burns
10. A bánat, mint egy nagy óceán. Mély, sötét és nagyobb mindannyiunknál. A fájdalom pedig, mint egy tolvaj az éjszakában... csendes, kitartó, igazságtalan... egyre fogy a hittől, az időtől és a szeretettől.