Az egész életünket olyan események, lelki sebek és érzések irányítják, amelyekre egyáltalán nem is emlékszünk. Az agyunk egy fekete dobozban tárolja őket, amelyet sohasem nyithatunk fel.

Kapcsolódó idézetek

1. Az agyunk kíméletlenül törli azokat az emlékeket, amelyeket nem tart fontosnak, és a "fontos" emlékek is igen szubjektív válogatás során kapják meg ezt a jelzőt. Ha visszatekerhetné az idő kerekét, azt látná, hogy a valóságban teljesen másképp történtek a dolgok, mint ahogy azt a fejében megőrizte. Michel Bussi
2. Az ember csak akkor jön rá, hogy egész élete emlékekből áll, amikor elkezdi elveszteni az emlékeit, akárha pillanatokra is. Emlékek nélkül nem élet az élet. (...) Az emlékezetünk fûzi össze a bennünk meglevő dolgokat, emlékezetünk határozza meg az értelmünket, a cselekedeteinket, az érzelmeinket. Emlékezet nélkül nem létezünk. Luis Bunuel
3. Valójában sosem tudjuk, mit gondol vagy érez egy másik személy, csak feltételezhetjük, hogy ezt vagy azt. Ezek a feltételezések pedig a saját bensőnkből fakadnak. Az agy egyszerûen nem tud mit kezdeni a hézagokkal, így aztán kipótolja azokat. Legyen az egy másik ember története vagy cselekedete. Csak sokszor ezek köszönőviszonyban sincsenek a valósággal. Bucsi Mariann
4. Az emlékeink, amelyekben a szeretet is szerepet játszik, örökre bevésődnek a tudatunk egy bizonyos, különleges rekeszébe, egy olyan helyre, ahol senki és semmi sem érhet hozzájuk.
5. Sokkal több befolyásunk van az életünk felett, mint ahogy azt gondolnánk. Nemcsak tudatosan barátkozunk vagy zárunk ki embereket az életünkből, hanem tudattalanul is. Az agyunk olyan, mint egy mágnes: a gondolatainkkal bizonyos embereket magunkhoz vonzunk. Andrew Matthews
6. Az emlékeink mi magunk vagyunk... aki nem képes emlékezni, emlékeit megőrizni, az megnyomorodott lélek, szerencsétlen. Aki érzelmek nélkül él át mindent, a végén belül üres marad. Az emlékeink elkísérnek bennünket egész életünkben, részünkké válnak, belénk vésődnek, megkövülnek, szilárdak, súlyosak lesznek. Nemere István
7. Az emlékek itt készülnek a jelenben. Az agy önkényesen rakja össze a múlt szilánkjait. A jelenünkhöz igazítja, így csapja be magát. Ezért emlékszünk másképpen ugyanarra a történésre. Igazából nem is emlékszünk, csak fantáziál mindenki, újra alkudja a múltját, újra meg újra.
8. A gondolatok érzelmeink árnyékai. Mindig sötétebbek, üresebbek, egyszerûbbek érzelmeinknél. Friedrich Nietzsche
9. Az emlékeket nem csupán a fejünkben, nem csak a testünkben és a bőrünkben, hanem a ruhásszekrény mélyén elrejtett/őrzött kartondobozokban is tartjuk. Afonso Cruz
10. Azzal nyugtatjuk magunkat, hogy a baj csak másokkal esik meg, nem velünk. Aztán egy nap bekövetkezik. Lerombol mindent. Az emlékeket, az érzéseket. A szív megtelik fájdalommal, betelepszik, nézi, ahogy szenvedsz. Azt mondjuk, hogy ezt nem lehet túlélni, de aztán az élet fogva tart, nem tudni, miért.