Az egyik leg­jobb mód arra, hogy az éle­tün­ket gúzs­ba kös­sük, ha az­zal fog­lal­kozunk, má­sok mit gon­dol­hat­nak ró­lunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Meg kell tennünk azt, amivel jobbá tehetjük az életünket, ezzel tartozunk magunknak. De vigyáznunk kell arra, hogy ne törjünk össze másokat az oda vezető úton. Elif Safak
2. Leg­töb­bünk min­dig ro­han, siet va­la­ho­vá, ál­ta­lá­ban nem is annyi­ra óhaj­tott cé­lok felé, s nem ha­gyunk magunknak időt arra, ami­re tény­leg kéne: megismerni egy­mást és azt, ami kö­rül­vesz min­ket. Robert Lawson
3. Nem tudunk élni? Valóban nem. Legfeljebb csak úgy, ha csaláshoz, a képmutatáshoz, a hazugsághoz folyamodunk. Tartósabb kapcsolatainkat ezeknek a rozsdája futja be. Kezdetben túl sok az illúziónk, túl nagy a bizalmunk, s mikor csontvázra vetkőzik előttünk a világ, elsápadunk, kapkodunk levegőért, kezünket szemünk elé kapjuk, védekezünk. Védekezünk, ahelyett hogy valamilyen módon az igazságot keresnénk. Csoóri Sándor
4. Képesnek kell lennünk rá, hogy bizonyos dolgokról azt mondjuk: "Meg fogom próbálni, még ha meg vagyok győződve is róla, hogy tévedés lehet." Csak ha így élünk, tudunk valamit kezdeni az élettel. Carl Gustav Jung
5. Dolgozzunk azon, hogy megtartsuk azokat a barátainkat, akikhez nagyon kötődünk, és ne érezzük rosszul magunkat, ha egyesektől távolra sodor az élet.
6. Jobban járunk, ha az eszünket arra használjuk, hogy elviseljük a bennünket ért bajokat, mint hogy azon töprengjünk, miféle bajok is érhetnek. Francois de La Rochefoucauld
7. Általában túl könnyen megelégszünk az első megoldással. Ahhoz, hogy tovább gondolkodjunk, el kell hinnünk, hogy sokszor van jobb vagy egyszerûbb megoldás is. Edward de Bono
8. Min­den­nek oka van. Még a ször­nyû­sé­gek és fáj­dal­mas dol­gok is túl­sá­go­san ha­té­ko­nyan men­nek vég­be az em­ber éle­té­ben ah­hoz, hogy a vé­let­len szám­lá­já­ra ír­juk őket. Kováts Róbert
9. Dumálhatunk arról, hogy mi nem jó a világban vagy körülöttünk, de az kevés. A fontos az, hogy találjuk meg azt, hogy oké, akkor én ezzel mit tudok kezdeni, mit tehetek, és ha már tudom, hogy mit szeretnék, akkor meg lépjek, tegyek.
10. Nem is iga­zán a szív­ve­ré­sünk tart min­ket élet­ben, ha­nem az ér­zés, hogy van mi­ért és ki­ért do­bog­nia. Robert Lawson