Az éjszaka fûre terített plédjén, bûnösök nyugalmával alszom. S mikor lehull augusztus legszebb hullócsillaga, egy álom-mozdulattal üres helyére visszahajítom.

Kapcsolódó idézetek

1. Az álom hullongó sötétje meg-megérint, elszáll, majd visszatér a homlokodra, álmos szemed búcsúzva még felémint, hajad kibomlik, szétterül lobogva, s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben. Radnóti Miklós
2. Fejünk pihen a hûs párnákra esve, Belemosolygunk a sötétbe mi. Mily szép is az: aki elfárad este, Alhat, semmit se tud, az életet se! Aprócska törpék lesznek gondjai! Erich Kästner
3. Telelésre készülök, mint takarót húzom magamra a sötétséget és a havat, mély álomra hajtom fejem.
4. Én fekszem itt a kihûlt földön: eleven kincse még a nyárnak, vétkek s rossz jelek rohamozva édes húsomra idejárnak. Nagy László
5. Ha a fáradtság és a kényelem együtt hívogatják az álmot, akkor a legszörnyûbb rémkép is elhomályosodik, és halkan zümmögő szomorúsággá csillapul.
6. Én már alszom zúgó lomb alatt, ó, ne zavard édes álmomat, borulj síromra halkan, csendesen, ne félj, nekem már nem fáj semmi sem.
7. Alszom s a világ szelíd máza alélva sárgul szívemen. József Attila
8. Elalszom inkább, elrejtőzöm magamtól téli álomba. Josza Buszon
9. Bizonyos különleges éjszakákon, a rossz csillagok alatt, bizonyos különleges események hatására az embert elhagyja a lélek. Kiszáll a testből és vándorútra indul. (...) Ezt a "lélek legszebb éjszakájának" nevezik. A lelket ilyenkor nem kötik a hús bûnei. A magára hagyott test azonban elárvul, várja a lélek visszatértét, ha pedig az nem jön vissza időben, meghal.
10. Hasztalan nyújtom feléje a karomat reggel, ha nehéz álmomból ébredek, hasztalan keresem ágyamban éjszaka, ha egy boldog, ártatlan álom rászedett, mintha őmellette ülnék a réten, és fognám s ezer csókkal borítanám a kezét. Ó, ha ilyenkor, még félig az álom révületében, utána nyúlok, és ettől felébredek - könnyek árja zuhog fuldokló szívemből, és vigasztalan zokogok a sötét jövő felé. Johann Wolfgang von Goethe