Az élet az abszolút narcizmus megtestesítője, és semmit sem imád jobban, mint a hivalkodást. Add neki a legótvarabb penészcseppet a kozmosz legnyomasztóbb kültelkén található, a létező leglagymatagabb csillag körül részegen keringő, megszáradt üstököshányás legkisebb cafatjából, és kábé néhány milliárd év alatt egy telekinetikus gombaemberekből álló, nyüzsgő társadalmat kapsz, akik a Nagy Rókagombát imádják, és a legízletesebb, enyhén pirított rakétákon száguldoznak a helyi érdekességek között.

Kapcsolódó idézetek

1. Az élet törékeny jószág, gyenge próbálkozás, néhány előfeltétel véletlen találkozásából eredő csoda, nyugtalan kis örvény abban a félelmetes folyamatban, amely a termodinamika törvényei szerint zúdul tova hatalmas medrében. Az idő és világegyetem hideg, sötét, néma végtelenségében az élet nem (...) több, mint egy kis rózsabimbó, de makacs és szívós.
2. Amíg nem volt ennyi fényképezőgép, hogy minden telefonban van, és nem voltak idővonalak, hogy állandóan rögzítve vagy, addig az emberek sokkal kevésbé reflektáltak, sokkal kevésbé reflektált életük volt. Most mindenki ebben a csapdahelyzetben van, és állandóan tükörhelyzetek elé vagyunk állítva. Ez egy narcisztikus világ, és aki azt mondja, hogy őrá ez nem hat, az egy póz. Grecsó Krisztián
3. Az idő a legfurcsább dolog a világon. És mi vagyunk az idő pergő homokszemei. Agneta Pleijel
4. Az élet olyan nagy dolog, hogy ennél nincs nagyobb dolog a világon. És valahogy ezt veszítjük el a mindennapok során a rangsorunkban, s föláldozzuk ezt kis marakodások kedvéért, teljesen absztrakt hülyeségekért.
5. A szerelem a legrosszabb dolog a világon. Az ember megőrül, nem is törődik magával. A dolgok értelme megváltozik, az ember a legnagyobb őrültségekre is képes, és egy perc alatt elintézi magát egy életre. Mario Vargas Llosa
6. Már maga a család gondolata is hazugság. Követelőzik, a látszatra ad, de elûzi a létet, megsemmisíti. A család egy mocsokság, ez az élet filoxérája, egy gomba, ami mindent tönkretesz. Gérard Dépardieu
7. Aki alól kicsúszik a lét, a szerelem, az út, az a vigasztalan úr lesz hirtelen a föld leggazdagabbja. (...) Csak az igazi, átérezhető és birtokolható, amit végleg elvesztettünk. A Vesztesek klubja. Ez a világ legmódosabb társasága. Cserna-Szabó András
8. Az élet különös. A nagy részét azzal töltjük, hogy keresünk valamit. Kulcsokat. Távirányítót. Telefont. Szerelmet. Boldogságot. Biztonságot. És pont, amikor azt hisszük, hogy megtaláltuk, az univerzum a képünkbe röhög, elragadja tőlünk, és kezdhetünk mindent elölről.
9. Az élet végtelenül lapos pusztaság, olyan mocsár, amelyben minden erő alszik, poshad; de ha ezzel szemben meggyújtjuk a látóhatáron valamilyen igézet lobogó lángját, ha azt ígérjük, hogy egy garassal százat lehet nyerni, ha a sok aluszékony embernek megnyitjuk a mesés vadászat útját, amellyel két óra alatt milliókat hódíthatnak meg a legszörnyûbb nyaktörő felfordulás közepett, akkor megindul a hajsza, az emberi energia megtízszereződik, s olyan tülekedés támad, hogy az embereknek, noha csak kedvtelésből verejtékeznek, mégis sikerül gyereket csinálniuk, akarom mondani nagy, szép, eleven dolgokat... Jaj, az ördög vigye el! sok a felesleges szenny, de az is bizonyos, hogy nélküle befellegzene a világnak. Émile Zola
10. Az élet nevetséges. Aki nem nevet rajta, azt kiröhögik, és az sokkal rosszabb.