Az élet estéje ránksötétedett ne nézz rám kormozd be képedet az élet koporsó éje ránkszakad vigyázz magadra - elbocsátalak.

Kapcsolódó idézetek

1. Soha többé ne lássam a napot És ne lássam többé a mosolyod Legyünk halottak Az élettől távol Csak csukd le a szemem Fogj erősen És temess el mélyen a szívedben.
2. Nézd az éjszakákat a csillagok és ne az árnyak szerint. Az életedet pedig a mosolyok, és ne a könnyek alapján mérd.
3. Elszalad az életed, ahogy a lenyugvó nap süllyed, A halál az est egyre nyúló árnyaiként közeleg. Patrul Rinpoche
4. A szemed ne emeld föl, Életberántó fénye Zavarná most a szívem, Ki rőt vágyam tüzén, József Attila
5. Ne úgy szeress, szerelmem, mint puha árnyadat, mert az árny tovatûnik az éjjel s hajnalhasadásig nem találkozhatom újra veled, - (...) Úgy szeress inkább, mint egy csodálatos álmot, másik életedet, mi az éjjel jő el, ó nappalaim reménye.
6. Ha meguntad, rózsám, Velem életedet, Csináltass koporsót, S temess el engemet!
7. Oh! ne nézz rám oly sötéten Pályatársa életemnek, Mint midőn az őszi-felleg Húzza árnyékát a réten; Nézz szelíden, nézz mosolygva: Férfié az élet gondja. Arany János
8. Reggel, ha szemed kinyitod, nézz reám, és nézz reám este, ha lehunyod, engem nézz, mikor hó suhog, mikor nyár érce csörgedez a fán. Bella István
9. Menj, karmos év. Menj, balsorsot hozó. Mélyre zuhanj az elmúlás ködében. Utánad nézek sújtottan, sötéten. Áprily Lajos
10. Hogy ne jöjjön szembe, többé az eszembe ne jusson már, Tekints rám, istenem, ne kövessen engem az a szempár. Nehéz évek voltak, nehezen is múltak, őszül hajam, Adj már csendességet, leljem meg békémet, ugyan ha van. Tóth Krisztina