Az élet rendje az, hogy előbb-utóbb elveszítjük a szüleinket, és ha jól neveljük a gyerekeinket, akkor azok is előbb-utóbb kirepülnek. Egyetlen ember van, akivel napi huszonnégy órát együtt kell töltenünk születésünktől a halálunkig: mi magunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Megszületünk, élünk, ha szerencsénk van, szeretünk, aztán meghalunk. Ez az élet rendje, nincs rajta mit gyászolni. Azokat kell sajnálni, akik nem éltek, akik nem találták meg a szerelmet.
2. Az életünk nagy része arról szól, hogy társat keresünk, valaki mással együtt találjuk meg a boldogságot. Ha ez a kapcsolat eltûnik, kirepülnek a gyerekek, meghal a házastárs, akkor ott találhat minket a hirtelen helyzet, hogy egyedül vagyunk, és fogalmunk sincs, hogy kell egyedül lenni. Buda László
3. Az emberek jönnek és mennek az életünkben. A legszorosabb, legállandóbb és legtartósabb kapcsolatunk az, amely saját magunkhoz fûz. Francie Healey
4. Születni, halni: ez az élet rendje, Ki születik, meg is hal egykoron. De hogyha ifjan száll a sirverembe: Ez fáj nekünk, ez bánatos nagyon! Krüzselyi Erzsike
5. Az élet rövid, és úgy kell élnünk, hogy minden perc számítson. Minél több időt kell együtt töltenünk azokkal, akiket nagyon szeretünk. Közel kell tartanunk magunkhoz őket.
6. Egyedül jöttünk a világra és egyedül távozunk. És a két nagy egyedüllét között hányszor és hányszor kell egyedül maradnunk - egyszerûen azért, mert vannak megfelezhetetlen percek és órák! Amikor egyedül kell maradnunk! Gyökössy Endre
7. Egy bizonyos korig szükségünk van a szülőkre, utána meg nekik van szükségük ránk. Marjane Satrapi
8. Mindenkinek megvan a saját halála. Egész életünkben elkísér. A születésünk pillanatában világra jön velünk a halálunk is, aztán a végén kivisz. Vállon kocogtat vagy kézen fog a halálunk, és azt mondja, gyere szépen, itt az idő. Philip Pullman
9. Amíg itt vagyunk, itt van az életünk is. Így mikor szeretettel és figyelemmel árasztjuk el férjeket, feleségeket, szülőket, gyermekeket, és örökös barátainkat, akik körülöttünk vannak, ugyanezt kell tennünk, ugyanilyen mértékben a saját életünkkel is, hiszen a miénk. Az életünk mi magunk vagyunk. Cecelia Ahern
10. Az ember végül mindig egyedül marad. Olyan természeti törvény ez, melyet megpróbálhatunk kijátszani, kínok és könnyek árán igyekszünk legyûrni, de hiába, nem megy. Minden ember egyedül marad a végén, hiába menekülünk kapcsolatokba, családba, munkába. Az út vége reménytelenül magányos, nem lehet megosztani a létezés elvesztését senkivel. Istók Anna