Az életünk legnagyobb része, akár belátjuk, akár nem, nem fekete-fehér, hanem szürke zónában játszódik, ahol szabálytalanul közlekedünk, háztartási hulladékot dobunk a szelektív kukába és újrahasznosíthatót a háztartási hulladéknak valóba, nem a megfelelő sávban biciklizünk, és egy idegen wifijére csatlakozva töltünk le egy-egy könyvet, hogy ne kelljen fizetnünk érte. Egyszerûen fogalmazva, egy olyan világban, ahol ha mindig minden törvénynek érvényt szereznek, mindenki bûnöző lenne.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek szeretik feketében és fehérben látni a világot, erkölcsösnek és erkölcstelennek. De a kettő között mindig van egy szürke zóna. T. J. Klune
2. Az élet minden területén sokan vannak, akik a szürke zónákban ügyeskednek, és ezáltal jogosulatlan előnyökhöz jutnak. Esetenként akár még egyes használtautó-kereskedők, ügyvédek, sőt még politikusok is tettek már ilyesmit... ebben az értelemben senkit sem lephet meg, hogy a tudományban dolgozó emberek egy része is csal. Ami a tudományos csalás esetében végtelenül gusztustalanná teszi a dolgot, az az, hogy a tudomány esetében a hivatás lényege éppen az igazság keresése (lenne). Szabó Csaba
3. Az életünk nagy része fizikailag átépített, ember alkotta környezetben - városokban, épületekben, utcákban - játszódik, ahol a természet már nem látható. Mintha csak beleköltöztünk volna azoknak az embereknek az elméjébe, akik ezeket a mesterséges konstrukciókat és valóságokat elképzelték.
4. Egy olyan világban élünk, ahol az össznépi tanácstalanság felszámolása végett külön honlapja van annak, hogy a hétköznapi használati tárgyainkat (meg a csomagolásukat) melyik szelektív szemétgyûjtőbe kell dobni, mert már azt se tudjuk, hogy mi van papírból, fémből vagy mûanyagból.
5. Néha úgy érezzük, hogy az élet nem más, mint okok és okozatok könyörtelen dominója, és minden a mechanika törvényeinek engedelmeskedik egy végtelen folyamatban, amelyre senkinek sincs befolyása. Mi célja az egésznek, ha csupán organikus gépek vagyunk egy nagyobb organikus gépben, amelyet természetnek hívunk? Ezen a ponton sok minden értelmét veszti. Csüggedten idézzük fel, milyen nagynak és titokzatosnak láttuk a világot gyerekkorunkban. Hogy lehet most ugyanaz a világ ilyen sápadt és lélektelen? Roland Paulsen
6. Hihetetlen, hogy manapság mi mindent meg kell tennie az embernek! Legyen családja, munkája, tető a feje felett, fizessen adót, vegyen tiszta fehérnemût, jusson eszébe az átokverte wifi-jelszava. Néhányunknak sosem sikerül felülemelkedni a káoszon, az életünk csak folyik, miközben a föld kétmillió kilométer per óra sebességgel száguld az ûrben, mi pedig pánikba esve reszketünk a felszínén, akár az elhagyott zoknik. Fredrik Backman
7. Életünk legnagyobb része úgy telik el, hogy rosszul cselekszünk, nagy része úgy, hogy semmit sem csinálunk, szinte egész életünk pedig úgy, hogy mást csinálunk, mint amit kellene. Lucius Annaeus Seneca
8. Szüntelenül mûködik bennem egy elképzelt világ, és az a fontosabb. Ez az élet itt szürke, vacak és ostoba!... Nem tudom, van-e másik... Biztosan van, mert én állandóan abban járok. Müller Péter
9. A világ legtöbbször szar, de még szarabb lesz, ha a saját szarunkról beszélünk, és azt mondják nekünk, ne gondoljuk, hogy szar az életünk, mert valakinek még büdösebb a szara. A szar az szar. Sok a szar - nagy ez a világ, sajnos elfér benne mindannyiunké. Nincs szükségem rád (sem bárki másra), hogy megjavítsd vagy eltüntesd a szaromat. Nincs szükségem rád, hogy lekicsinyeld azokat a nagyon is valós érzelmeket, amiket átélek. Csak azt akarom, hogy legyen terem beszélni róluk, és tudjam, ez így rendben van.
10. Vannak olyan dolgok, melyek se nem jók, se nem rosszak. Az az általános emberi vágy, hogy a világot két kategóriára osszuk fel, teljes mértékben érthető. Sokkal könnyebb döntéseket hozni, ha minden vagy fehér, vagy fekete. Csakhogy a világ ennek ellenére frusztráló, de színpompás marad. Mindent két kategóriába gyömöszölni lehangoló és hiábavaló igyekezetnek bizonyulhat.