Az emberben gyorsan változik minden; mire észbe kap, már nagyra nőtt a bensejében valami félelmetes féreg, amely zsarnokian magába szív minden életnedvet.

Kapcsolódó idézetek

1. Félelmetes fenevad a rettegés; mindent felemészt, ami elé kerül: hitet, reményt, várakozást. Alexandra Bracken
2. Az ember egy különleges kártevő, mely szaporodik és megmérgezi a világunkat, miközben ráerőlteti a saját rendszerét. Egy rendkívül természetellenes rendszert.
3. Belülről nézve az ember irdatlanul nagy; nagy, mint a világ, mert a világot hordozza magában. Anatole France
4. Nehéz megőriznie magát az embernek, miközben a dolgok minduntalan megváltoznak körülötte. Tove Ditlevsen
5. Félelmetes minden, amihez hozzányúl az ember. Sütő András
6. Az ember sokszor fél, remeg egész éjen át, s midőn reggel azután felébred, egészen szokva érzi magát azon eszmékhez, miktől a sötétben úgy félt. Jókai Mór
7. Az ember fokozatosan vált azzá, ami, lassan alkalmazkodott a természethez, miközben mint egyedüli tudatos lény, maga alá rendelte. Ezért a természet már nem titok előtte, s a körülötte lévő végtelen tér sem ismeretlen, meghódította és leigázta, s eközben hatalmas utat tett meg a féregtől a föld uráig. Mesa Selimovic
8. Elérkezik egy nap, és sokak számára korán érkezik el, amikor, mint mondani szokás, vége a mulatságnak, mert akármire néz is az ember, a halált látja mögötte. (...) Igen, egyszerre csak megérti az ember, azt sem tudja, miért, hogyan, s akkor az egész életben mindennek megváltozik a színe. Én tizenöt esztendeje érzem, hogy úgy rágódik rajtam, mintha valami rágó férget hordanék magamban. Érzem, hogy lassanként, hónapról hónapra, óráról órára rombol, mint egy összeomlófélben levő házat. Oly tökéletesen eltorzított, hogy rá sem ismerek magamra. Már semmi sincs meg belőlem abból a sugárzó, friss és erős férfiból, aki harmincesztendős koromban voltam. Láttam, amint fehérre festette fekete hajamat, méghozzá micsoda szakértő, gonosz lassúsággal! Elvette feszes bőrömet, izmaimat, fogaimat, egész egykori testemet - nem hagyott mást, csak egy kétségbeesett lelket, és nemsokára elviszi azt is... Igen, felmorzsolt a nyomorult, csöndesen és irtóztatóan, másodpercről másodpercre lassan lerombolta egész lényemet. Guy de Maupassant
9. Az ember annyi mindent átvészel, hogy abba a tévedésbe esik, hogy bármit át tudna vészelni. Elias Canetti
10. Az emberek nem tudnak titkot tartani. A szemükből, a szavaikból, minden rezdülésükből, a pórusaikból szivárog szörnyû titkuk. Sigmund Freud