Ugrás a tartalomra
Az emberek a világegyetem legmagányosabb lényei. Csak a közelmúltban kezdtük megismerni a világegyetemet, de még nem tudunk vele igazán mit kezdeni, és nincs senki, akivel ezt megbeszélhetnénk. Így azután magunk között beszélünk róla, és töprengéseink természetszerûleg a mi emberi perspektíváinkra korlátozódnak. Ebben az értelemben dialógusaink monológok, amit gátol az, amit az egyediség gyötrelmének nevezhetünk. Kizárólag egyetlen értelemmel vagyunk jó viszonyban, nevezetesen a sajátunkkal, csak egyetlen élettel, minthogy minden földi élet rokon, és csak egyetlen megfigyelt világegyetemmel.
Kapcsolódó idézetek
-
Mindannyian magányosak vagyunk, mi, akik ezen a bolygón élünk. Teljesen egyedül vagyunk. Jobb, ha minél előbb elfogadjuk ezt a tényt, és megbékélünk vele. Az emberek jórészt egyedül élik le az életüket, akár házasok, akár egyedülállók; keresnek-kutatnak - hiába; végül azt is elfelejtik, hogy valaha kerestek valakit.
Richard Bach
-
Nem erősségünk a racionális beszélgetés, amelyben egy kérdésre odaillő választ adnak, egy érvet alaposan megforgatnak, hogy eldöntsék, elfogadják-e vagy sem. Szívesen nevezzük magunkat Homo sapiensnek, értelmes embernek, de a gyakorlat alapján úgy tûnik, jobban tennénk, ha levennénk ezt a címkét a homlokunkról. Nyelvünkre úgy tekintünk, mint amely értelmünk eszköze, a kommunikációnkra pedig úgy, mint ami maga a tökéletes információs csatorna és a ráció végső megnyilvánulása. De ha valaki veszi magának a fáradságot, illetve a bátorságot és titokban, az illemet és a törvényt megsértve, kihallgatja mások beszélgetéseit - ahogy azt, ó egek, az önök alázatos szolgája is teszi -, sokat megtud az értelemről vagy épp annak hiányáról. A beszélgetőtársak ugyanis alig figyelnek egymásra, nem hallják meg az érvek lényegét és inkább csak arra összpontosítanak, hogy elmondhassák, amit ők maguk akarnak. Így aztán a szavak és az azokra adott reakciók nemigen találkoznak.
-
Abban a világban élünk, amit kitalálunk magunknak. Meghatározzuk, mi jó, mi nem, jelentéstérképeket rajzolunk. Aztán egész életünkben azzal küzdünk, amit kifundáltunk magunknak. A gond az, hogy mindenkinek megvan a maga verziója, ezért olyan nehéz az embereknek szót érteniük egymással.
Olga Tokarczuk
-
A világegyetem a mi tömlöcünk (...) A végtelen tér birtokol bennünket. Mi csak annyira birtokoljuk őt, amennyire a tekintetünk beéri. A végtelen tér pedig gyilkol, ijeszt, hív és üldöz minket. Azt gondoljuk, lát bennünket, holott nem is érdekeljük, azt állítjuk, hogy fölébe kerekedünk, pedig csak a közönyéből húzunk hasznot. A föld nem jóindulatú irántunk. A villámok és a hullámok nem értünk vannak, mi vagyunk bennük. Az embernek nincs saját igazi otthona, a vak erőktől ragadta el, idegen fészek; a föld csak szörnyetegek lakóhelye lehetne, amelyek képesek megbirkózni a viszontagságokkal, amikkel bőségesen szolgál. S lehet, hogy a föld senkié. A miénk sem. Mi nem hódítjuk meg a földet, legfeljebb egy talpalatnyi helyet rajta, ahol a lábunkat megvetjük, a hegyeket sem, csak képüket a szemükben, a tengert sem, csupán hajlékony szilárdságát és síkjának visszfényét. Semmi sem a mienk, legfeljebb a csalóka látszat, azért ragaszkodunk hozzá olyan elszántan.
Mesa Selimovic
-
Nehéz kiismerni az embert. Nem is nehéz: lehetetlen. Nincsenek jó emberismerők, csak hazugok vannak. Magunkat sem ismerjük, nemhogy másokat. Olyan ember még nem élt a földön, aki a halálos ágyán azt állíthatta volna, hogy ismerte önmagát. Az ember örök rejtély. Önmaga előtt is.
Száraz Miklós György
-
Rettegvén, társaim, a csendet,
Mely szült és ránk szakad megint,
Beszélünk, szüntelen beszélünk,
Daráljuk monológjaink,
De nincsen lélek, hogy megértsen,
Sehol a földön és egen.
Egy verset mondunk, olyan hangon,
Mely magunknak is idegen.
Székely János
-
Mi az ember? Testét illetve gyönge, törékeny holmi, nem kell hozzá barátságtalan szélfúvás, elég egy kis nyári szellő, és máris összeomlik. Természete éppoly védtelen és ingatag, mint egész lénye, gyakran segítségre is szorul. Lelke azonban magas helyről származik - a fenséges gondolkodás titkos birodalmából; míg testével a földön él, természetével énjét ápolgatja, gondolatai a legtitkosabbak, hiszen a születésüknél egyedül ő bábáskodik, senki más.
Lucius Annaeus Seneca
-
Születésünktől fogva rejtély vesz körül minket, mely azóta kísért, mióta csak emberek vagyunk. Tudatra ébredtünk ezen a piciny bolygón a csillagok takarója alatt, mint egy lépcsőn hagyott apró csecsemő, magyarázat nélkül, hogy honnan jöttünk, kik vagyunk, hogyan jött létre világegyetemünk, és fogalmunk sincs, miként vessünk véget kozmikus elszigeteltségünknek, minderre magunknak kell rájönnünk.
-
Van-e titokzatosabb az embernél? Páratlanul egyedi lények vagyunk, az Univerzum csillagai. Embervoltunk hasonlósága mögött individuális arculat rejlik, ebben áll a nagy titok.
Bagdy Emőke
-
Az egyedüllét nem feltétlenül jelent magányosságot, és ezt fordítva is elmondhatjuk: lehet, hogy rengeteg emberrel van körülvéve, mindenki beszélget, zsörtölődik, és a figyelmét akarja, és mégis maga a legmagányosabb ember a világon.