Ugrás a tartalomra
Az emberek azt gondolják, hogy az idegen ûrhajók tömörek, és fémből készülnek, és tele vannak fényekkel, és lassan mozognak az égen, mert mi ilyenre építenénk az ûrhajót, ha képesek lennénk ilyen nagyot építeni. De az idegenek, ha léteznek, valószínûleg nagyon különböznek tőlünk. Lehetnek olyanok, mint a nagy házatlan csigák, vagy laposak, mint a tükörképek. Vagy lehetnek nagyobbak a bolygóknál. Vagy lehet, hogy egyáltalán nincs is testük. Lehetnek csak információk, mint egy számítógépben. És az ûrhajóik nézhetnek ki úgy, mint a felhők, vagy készülhetnek össze nem függő tárgyakból, olyanokból, mint a por vagy a levelek.
Kapcsolódó idézetek
-
Még ha a galaxis számos bolygóján számíthatunk is élőlényekre, ők valószínûleg nem törődnek velünk. Ezek az életformák rendkívül változatosak lehetnek, óriási gázfelhők, önszervező mágneses mezők vagy éppen krumpliszerû lények mozdulatlan sorokban, esetleg égi harmóniákon merengő bolygóméretû vegetáció, egy planétányi zuzmótelep a sziklák napsütötte oldalához tapadva. Nincs okunk feltételezni, hogy az ilyen létformák bármelyikét is érdekelné, mik vagyunk és mifélék a céljaink. Így pedig - bár valószínûleg más bolygókon is van élet - az ufók majdnem biztosan nem egyebek mint... mint azonosítatlan repülő tárgyak. Azonosítatlan objektumok, de nem azonosíthatatlanok vagy földönkívüliek.
John Allen Paulos
-
A Földön úgy érzik az emberek, hogy az a világ közepe. Minden fölötted boltozódik, és minden körülötted forog, a síkság végtelennek látszik, és feledteti, milyen apró ez a bolygó a valóságban. Az ember tudatában helyet kell kapni a felismerésnek, hogy mennyire egyszeri ez a mi létünk, és milyen aprók vagyunk a mindenséghez képest. Az ûrhajózás egy új gondolkozás kezdete lehetne, amely a tudás mellé megadná az érzést: egy bolygó lakói vagyunk.
-
Elég egyetlen pillantást vetnünk a végtelen, sötét messziségbe, hogy lássuk, milyen kicsiny és törékeny a mi Föld nevû ûrhajónk. Már csak ezért is érdemes fürkészni az éjszakai égboltot.
Peter Wohlleben
-
Ha az idegenek képesek üzenetet küldeni a nagy semmibe, akkor szinte biztosan jóval fejlettebbek nálunk, ugyanakkor sejtelmünk sem lehet arról, hogy mennyiben mások, mint mi. Tegyük fel például, hogy az üzenet küldői velünk ellentétben elsődlegesen nem a látás, hanem az érintés vagy a szaglás útján érzékelik környezetüket. Akármilyen szagmintát is küldenek nekünk távoli bolygójukról, ezerszer is magunkba szívhatnánk anélkül, hogy az üzenet tudatosulna bennünk.
-
A "Föld-ûrhajó" az üres térben száguld. Utasai szorongóak és feszültek. Életfenntartó rendszerük sérülékeny, érzékeny a rongálásokra és a hibákra. De túl kevés a terv, túl kevés a látóhatár fürkészése, túl kevéssé ismerjük a távlati kockázatokat. Szégyen lenne, ha egy kifosztott és veszélyes világot hagynánk a jövő nemzedékeire.
Martin Rees
-
Olyanok vagyunk, mint két hajó, amelyek a maguk útját járják, a saját céljukat követve: utunk keresztezheti egymást és meg is ünnepeljük e találkozást, amint ezt valaha tettük -, és akkor a derék hajók nyugodtan pihentek egymás mellett ugyanabban a kikötőben, ugyanazon a napfényben, olyan nyugodtan, mintha már a célnál lennének, mintha egy lett volna céljuk. Ám küldetésünk lebírhatatlan ereje ismét külön utakra ûzött bennünket, különböző tengerekre, más napfényre és talán sohasem látjuk viszont egymást - vagy talán látjuk még egymást, csak nem ismerünk egymásra: mert a különféle tengerek és a különböző napsütések megváltoztattak minket!
Friedrich Nietzsche
-
Gondolatainkban gyakran országokra és népekre osztjuk fel a világot, azonban amikor az ûrből nézünk a bolygóra, nem látjuk a határokat vagy a kontinensek felosztását. Csak azok a különbözőségek léteznek, melyeket a természet alakított ki, négy és fél milliárd éve tartó munkával.
Tim Peake
-
Az élet jóval különösebb eseteket produkál, mint amilyeneket az emberi elme képes kitalálni. Mi még csak elképzelni sem tudjuk azokat a dolgokat, melyek a lét köznapi banalitásai csupán. Ha most kézen fogva kirepülhetnénk ezen az ablakon, és kedvünkre szálldoshatnánk e felett a hatalmas város felett, kissé felemelhetnénk a házak tetejét, hogy bekukucskáljunk, és meglessük a lakók életének furcsaságait, a szokatlan egybeeséseket, a terveket és a félreértéseket, az események fantasztikus láncolatát, mely nemzedékeken át húzódik, és a legelképesztőbb eredményekhez vezet, akkor, barátom, az összes kiagyalt történet minden sablonjával és előre sejthető végkifejletével együtt ócska és lapos fércmûnek tûnne csupán.
Arthur Conan Doyle
-
A hûséges ember olyan, mint azok a tengeri állatok, csigák, melyeknek a saját testükön kívül van a súlypontjuk. Rá vannak bízva a körülöttük hullámzó vízre, és a testük már úgy épült fel, hogy ez a súlypont odakint van. Csakhogy ettől nem kevesebbek, csupán bonyolultabb a szerkezetük.
Kőrösi Zoltán
-
Nagyon lenyûgöző az univerzum mérete, velünk, és egy piciny, a Nap körül keringő részecskével, a Földdel együtt. (...) Az ember egy széles körben kibontakozó dráma későn érkezett szereplője; lehet, hogy a hátralévők csak építőállványként szolgálnak a teremtéséhez? És ismét itt vannak az atomok, amelyekből változatlan törvények szerint épül fel a mindenség. Ezt semmi és senki nem tudja elkerülni: a csillagok ugyanabból az anyagból állnak, és az állatok is ugyanabból az anyagból állnak, és ebben a bonyolultságban, szinte rejtelmesen jelenik meg az élet - mint maga az ember is. Az ember nélküli univerzumról való elmélkedés nagy kaland: elgondolkodni azon, hogy az milyen volna ember nélkül - amilyen valójában is volt, hosszú történetének nagy részében, és amilyen ma is, a helyek nagy többségében. És amikor végül eljutottunk eddig a tárgyilagos szemléletig, és kellően értékeljük az anyag titokzatosságát és méltóságát, akkor objektív szemléletünket fordítsuk az anyagnak tekintett emberre, hogy az életet a legnagyobb mélységû általános misztérium részének lássuk, ami egy ritkán leírt tapasztalat megértését jelenti. Ez azonban rendszerint nevetésben, megértésre való törekvés eredménytelenségének élvezetében végződik.
Richard Feynman