Az emberek behunyhatják szemüket a nagyság előtt, a szörnyûség előtt, a szépség előtt, fülüket is eldugaszolhatják a dallamok vagy a hízelgő szavak elől. De az illattól nem menekülhetnek. Mert az illat a lélegzet testvére. Vele együtt lopakodik be az ember testébe, nélküle nincs élet, nem lehet kikerülni. És az illat közvetlenül a szívbe hatol, és ott határozottan dönt vonzalomról és megvetésről, undorról és kedvességről, szerelemről és gyûlöletről.

Kapcsolódó idézetek

1. Az illatnak meggyőző ereje van, erősebb a szavaknál, pillantásoknál, érzelmeknél és akaratnál. Az illat meggyőző erejét nem is lehet elhárítani, mert az illat lélegzetünkkel együtt kerül a tüdőnkbe, betölt, elborít, és nincs ellenszere.
2. Az illatok olyan lenyûgözőek tudnak lenni! Nem láthatjuk és nem érinthetjük meg, de ha van egy illat, özönlenek az emlékek.
3. A léleknek magába kell szívnia, át kell hasonítania egy másik lélek érzelmeit, hogy aztán még dúsabban viszonozhassa azokat. E szép emberi tünemény nélkül nincs élet a szívben, s a szív, levegő híján, kínlódva pusztul el. Honoré de Balzac
4. Egy pillantás összhangba jönni, lemeztelenedni anélkül, hogy megérintenénk, levetkőztetnénk egymást, nincs is rá szükség, ha a lelkek érintik egymást, a rejtőzködő lelkek, melyeket senki sem lát... senki sem ismer... senki sem tudna elképzelni sem. Aztán magával sodor bennünket minden, szenvedély, szerelem, melegség, izzadság, sóhajok, hangok, suttogások, kezek, szívdobbanások, lábak, vállak, szárnyak, szél, fény, színek, az ágy.
5. Mindegy, ki mit mond, az érzés a fontos, amit hoz. Az ember lelke összetett: figyeljen hát a testére. Ha a férfi közel megy: él vagy meghal a kezében? A test sokszor előtte jár a fejünknek. Tisza Kata
6. Elég nekem a szeretet, mert a szeretet egyformán magába öleli az embereket és az Istent, az életet és a halált. A nagy szeretet itt van, ebben a kis szobában... minden pillanatban belélegzem... bennem van, meg a külső világban, a mindenség egész végtelenjében... aki ezt nem érzi, az nem él igazán; aki érzi, az örökkévalóságban él... az ember, szeretettel a lelkében, átlépheti a halál küszöbét, mert a szeretet odaát is uralkodik, mindenütt, valamennyi létező és nemlétező világban. Liviu Rebreanu
7. A szerelem nem tud más lenni, abból csak egy van. Hogy aztán azt ki hogyan lélegezi be és ki, hogyan ragasztja át a másikra, hogy éli meg - egyedül szenvedve -, hogy váltogatja stb... ez nem függ attól, hogy milyen nemû valaki, mert az a szívben van, az meg mindenkinél egyforma. Nádasdy Ádám
8. Szeretjük az illatokat. Gyönyörködünk bennük. Az élet minden bizonnyal sivárabb lenne nélkülük. De önmagukban, természetes állapotukban szerény szerepet játszanak az életünkben. Amikor azonban illatszerekké, parfümökké alakulnak át, egyszeriben varázserővel töltődnek föl. Hankiss Elemér
9. Mi a szerelem? Semmi sincs a világon, sem ember, sem ördög, sem semmi, amire annyi gyanakvással tekintenék, mint a szerelemre, mert az minden másnál jobban beleveszi magát a lélekbe. Nincs semmi, ami annyira hatalmába tudná keríteni, annyira le tudná nyûgözni a szívet, mint a szerelem. Amiért is, ha nincs mit szembeszegezned vele, a szerelem teljességgel a vesztébe kergeti a lelkedet. (...) Mert ha nincs kellőképp fölvértezve, és túl heves a fogadtatása, akkor a lelket átható szeretet is vagy elbukik előbb-utóbb, vagy összevissza kezd hatni. Ó, a szeretet sokféle, közeledtekor a lélek előbb ellágyul, majd megbetegszik. Umberto Eco
10. Mindenkinek saját lelke van, amelyet nem egyesíthet máséval. Egyik ember közelíthet a másikhoz, szót érthet vele, ketten egymásra találhatnak. De a lélek olyan, mint a virág, a gyökere egy helyhez köti - nem mehet oda a másik virághoz, mert nem hagyhatja el a földjét. A virágok az illatukat és a magvaikat küldik szét, hogy eljussanak egymáshoz; de hogy a mag hová érkezik, azt nem a virág, hanem a szél dönti el. Hermann Hesse