Az emberi irodalom és mûvészet hallucinál, mi sem természetesebb ennél. Ez valószínûleg munkahelyi ártalom, olyasmi, mint amikor beomlik a bánya, léket kap a tengeralattjáró, vagy leolvad a hûtőszekrény.

Kapcsolódó idézetek

1. A mûvészi tevékenység a megrázkódtatásokból táplálkozik, ugyanakkor segít feldolgozni azokat. Ha valaki úgy érzi, hogy szívesen szerezne zenét, szobrászkodna vagy írna regényt, vágjon bele bátran! Írás közben az embert a saját valósága inspirálja, amelyet aztán szabadon átgyúrhat, hogy egy egészen új univerzumot teremtsen.
2. Az irodalom nem feltétlenül az életerő jele. (...) Olyan furcsa jégzajlás indul az ember agyában, hogy gyakran összekeveri a valóságot a fikcióval, a képzelgésekkel, és rejtett összefüggésekre jön rá. Az irodalom olyan, hogy az ember kitalál valamit, és elkezdi írni. Nem feltétlenül önvallomást. Aztán mégis önvallomás lesz belőle. Bereményi Géza
3. A mûvészet valóságos kényúr. Testestül, lelkestül oda kell néki adni magunkat. Ami eszmény, erő, becsület, lelkiismeret bennünk van, azt a mûnek adjuk, az élet számára semmi sem marad, s a munka végeztével tehetetlenül, iránytû nélkül hányódunk, akár egy árbócát vesztett bárka az óceán hullámain. Alphonse Daudet
4. Magáról az irodalomról úgy gondolom: az emberek játéka szavakkal, és a szavak játéka emberekkel. José Miguel Domínguez
5. Az alkotófolyamatot szükségszerûen tolvajmunkának tartom. Ásson csak bele valami gyönyörû szép szövegbe, (...) és mindenféle becstelenséget talál ott. Az alkotás azt jelenti, hogy az ember összezúzza mások életét, akaratlan, mit sem sejtő résztvevőkké változtatja őket. Az ember ellopja a vágyaikat, álmaikat, zsebre vágja a hibáikat, szenvedésüket. Elveszi, ami nem az övé. És mindezt tudatosan teszi. Khaled Hosseini
6. Amikor a kép mûködni kezd a nézőben, ugyanolyan folyamat kezdődik el, mint a festőben munka közben, ugyanolyan beláthatatlan, ugyanolyan irracionális.
7. Nincs tébolyítóbb, elviselhetetlenebb gondolat, mint az, hogy az embernek merő véletlenségből kell elvesznie, ami bekövetkezhet ugyan, de éppoly könnyen el is maradhat; az embernek a körülmények szerencsétlen alakulása folytán kell elvesznie, amelyek el is vonulhattak volna a feje fölött, mint a felhők. Mindez egy értelmes lényre nézve - megalázó. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
8. Az irodalom, akár a töb­bi mûvészet, harmónia, sok egyéb lényeges vonása mellett. Ezért logikus és természetes, hogy néha úgy kapcsolja össze az eseménye­ket és fogalmakat, ahogy azok az élet gyakorlatában sohasem kap­csolódnak. Szergej Zaligin
9. Az ember végtelenül ingadozó. Éppúgy elvesztheti irányát, mint a hajó. Horgonya a lelkiismeret. S mily rettenetes. A lelkiismeret is elalhat. Victor Hugo
10. Az emberek agyafúrt aljassága, mérnökien kitervelt becstelensége idővel már nem dühít, inkább elszórakoztat, néha elkápráztat. Úgy látszik, ez az igazi emberi mûfaj, ebben igazán nagy, emberi az ember: az aljasságban és a becstelenségben. Márai Sándor