Az emberi lény egy olyan önmûködő robot, amelyet teljesen a külső hatások irányítanak. Bár látszólag akaratlagosan és előre meghatározott módon cselekszik, valójában azonban cselekedeteit nem belső, hanem külső hatások irányítják, hasonlatosan ahhoz a tutajhoz, amelyet a tenger hullámai sodornak.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberi lény nem a mi akaratunk szerint keletkezik, hanem ugyanannak az organikus, fölmérhetetlen, megjósolhatatlan, irányíthatatlan folyamatnak a részeként jön létre, amely az évszakhoz igazodva kibontogatja a fák leveleit, rügyet fakaszt az ágacskákon, és szövevényes mintázatot növeszt a gyökerekből. Naomi Alderman
2. Az ember azt hiszi, hogy autonóm. Azt hiszi, hogy tudja, mit miért csinál. (...) Programok települnek a szoftverünkre vagy a hardverünkre vagy akár az idegrendszerünkre a korai hatások nyomán, és utána - még ha azt is hisszük, hogy autonóm lények vagyunk - nagyon nagy mértékben ezek az algoritmusok irányítanak minket. Buda László
3. Az emberi lény, az emberi karakter az egyén felhalmozott korlátainak és lehetőségeinek lenyomata. Vegyük el belőle a szokásokat, a kényszereket, az irányított motivációkat, és elvesszük belőle őt magát. Luke Rhinehart
4. Az ember alapvetően korlátolt, általánosító lény, aki robotpilóta üzemmódban él, és elméjében még a kanyargós utcákat is kiegyenesíti - ami megmagyarázza, miért téved el folyton. Matt Haig
5. Az ember természeténél fogva bonyolult lény. James Fallon
6. Az ember először olyan, mint egy teve. Cipeli az élet sivatagán át kondicionáltsága és függőségei terhét. Orcája verejtékével keresi kenyerét. Utána az ember olyan, mint egy oroszlán. Lázad minden ellen és mindent a feje tetejére állít. Kilép a megszilárdult normákból, és szétfeszíti a határokat, ahol csak tudja, és rájön mindarra, ami nem megfelelő neki. Végül az ember olyan ártatlan, mint egy gyermek, de olyan bölcs, mint egy aggastyán. A saját maga által felismert játékszabályok önkéntes követése révén fokozatosan belenő egy "sikeres életbe", és ezzel egy mindent síkot felölelő függetlenségbe.
7. Az ember, mint minden élőlény, a természet része. Nem tartozik hozzá semmi, ami természetfeletti. Az általa befolyásolhatatlan természeti erők hatásaitól eltekintve nem történhet vele semmi, mely ne volna emberi agykéreg célorientált mûködésére visszavezethető.
8. Két lény él bennünk tehát, az egyik egy tudatos és racionális, alapvetően közvetlen, a másik gátlásos, félénk, néma álmodozó. Általában béke van köztük, amik vagyunk, kettőjük közös mûve. De sokszor éljük át, hogy mást súg az eszünk és mást a szívünk. (...) A bennünk élő két lény olykor ide-oda rángat minket. Az ember az evolúciója során megtanulta, hogyan nyomja el az egyiket vagy a másikat. Szendi Gábor
9. A munka a robottól abban különbözik, hogy személyes értelme van. Akkor is örülök, hogy megcsinálhatom, amikor fáradsággal jár. Nem tudják megparancsolni; megteszi az ember, ha nem parancsolják is. Belső parancs. Nevezzük a nevén: játék. Kornis Mihály
10. Hát ennyi az ember. Állat. Indulatos, meggondolatlan állat, saját ösztöneinek prédája, ösztöneinek, melyek arra valók, hogy átörökítse az életet, ehelyett a legidiótább dolgokra sarkallják. Giorgio Pressburger