Ugrás a tartalomra
Az evolúció felőlem elmehet a pokolba. Hatalmas tévedés vagyunk. Egyetlen évszázadnyi közlekedési őrjöngéssel halálos sebet ejtettünk ezen a kedves, életadó bolygón - az egyetlenen az egész Tejúton. A kormány hadat visel a drogok ellen, nem igaz? Akkor menjen neki a kőolajnak is. Beszéljen arról, milyen káros a kőolaj bódulata! Ez aztán a káros bódulat! Ha tankolunk egy keveset az autónkba, akár száz mérföldet is megtehetünk óránként, elüthetjük a szomszéd kutyáját, és cafatokra téphetjük a légkört. Hé, amíg nem lehetünk mások, mint Homo sapiensek, addig mit ugrálunk? Francba az egész szarsággal. Van valakinek egy atombombája? Kinek nincs manapság atombombája?
Kapcsolódó idézetek
-
Amikor azt mondjuk, "elpusztítjuk a bolygót", vagy "ártunk a természetnek", az egy önző hazugság. Nem pusztítjuk el a bolygót. Csak annak a lehetőségét romboljuk, hogy élni tudjunk rajta.
Jens Liljestrand
-
Ha egy ember homokot és sót kever össze, akkor nem várhatja el, hogy abból ablak szülessen, még évmilliók alatt sem. De ha van egy ablak, akkor azt nagyon könnyû homokká változtatni. Elég, ha kitesszük a levegőnek, elég, ha hagyjuk, hogy a természet szervetlen része tegye a dolgát. Nyilvánvaló a lepusztulás mindenben, ami körülvesz minket, könnyû az egész. Építeni viszont már nagyon nehéz. Minden, ami körülvesz minket, nem más, mint gyûlölet és halál: a világegyetem egy ragadozó. És csupán egyetlen dolog van azon kevesek között, ami harcol ezzel az entrópiával: az élet.
Afonso Cruz
-
Az emberiség civilizációja pillanatnyilag egy süllyedő hajón ül. Ha egy süllyedő hajóban ülök, akkor nem nézem azt, hogy XY-t nem szeretem, és ezért nem vagyok hajlandó vele szóba állni. Mindenkire szükség van ahhoz, hogy megoldjuk ezt a dolgot. A klímaváltozás logikája is azt mondja, hogy mivel egy bolygónk, egy éghajlatunk van, ezért nem hozhatunk úgy döntéseket, hogy nem vonjuk be ebbe azokat az országokat, akik az olajat termelik.
Bart István László
-
A háború a legegyetemesebb marhaság. Mocsok, téboly és ízléstelenség! (...) Lehet-e más érve az embernek, ha egy szép napon megtudja, hogy a reggeli teája és zsíros kenyere mellé, bármelyik pillanatban nyolcvan tonnányi robbanóanyagot is fölszolgálhat a világ?
Csoóri Sándor
-
Soha nem lett volna szabad hátat fordítanunk a természetnek. Miért hiszünk jobban a betonban, a mûanyagban, az élettelen dolgokban? Miért fordítjuk magunk ellen az értelmünket? Sokan még mindig a mûtrágyát tartják oltárukon. Vegyszereznek, mérgeznek mindent, a haszontalannal együtt kiirtják a hasznosat, és végül persze ők is elfogyasztják a mérgeket, hiszen azok bekerülnek az ivóvízbe, az élelmiszerbe, visszajutnak hozzánk. Még ma is megtörténik, hogy némelyik tudatlan gazda macskák, madarak láttán légpuskát ragad, és tüzel. Szerencsére mind többen látják be, hogy tévúton járunk.
Vavyan Fable
-
A legnagyobb szenvedést az emberi alkalmazkodóképesség okozza. Ha egy másik állatfaj lennénk, egyszerûen kihalnánk, és kész. Most felgyújtjuk az esőerdőt, hogy szóját termesszünk, gyermekrabszolgákat kényszerítünk a kobaltbányákba, hogy olcsóbb akkumulátoraink legyenek az elektromos autóinkhoz, az életet abszurd módon hajhászva szemétdombközösségekbe zsúfolódunk.
Jens Liljestrand
-
Mi, emberek főzzük ki magunknak a legforróbb, leggonoszabb poklot, nap mint nap. És csak rajtunk áll, hogy olajat öntünk a tûzre, vagy egy vödör vizet.
A. M. Aranth
-
Miközben ilyen vagy olyan módon mindenki boldog akar lenni, nagy különbség van a törekvés és az eredmény között. Ez az emberi lények tragédiája. Félünk a szenvedéstől, mégis afelé rohanunk. Boldogságot akarunk, de elfordulunk tőle. Sokszor épp azok az eszközök, amelyek a szenvedést hivatottak enyhíteni, csak olajat jelentenek a szenvedés tüzére. Hogyan lehetséges ilyen tévítélet? Úgy, hogy össze vagyunk zavarodva, miként kezdjünk neki. Önmagunkon kívül keressük a boldogságot, miközben az alapvetően egy belső létállapot. Ha külső körülmény lenne, örökké elérhetetlen lenne a számunkra. A vágyaink korlátlanok, a világ fölötti uralmunk pedig korlátolt, átmeneti, és meglehetősen gyakran illuzórikus.
Matthieu Ricard
-
Szennyezett a levegő, mérgezett a tenger, lyuk van az ózonpajzson, és még sorolhatnám! Az egészből csak az a haszon, hogy lassan nem lesz egy talpalatnyi hely, amiért érdemes háborúzni.
Bill Watterson
-
Fogj gyanút, ha tömérdek és mindegyre több dolog bosszant, zavar, fájdít. Nem elképzelhető, hogy veled, a te hozzáállásoddal van a baj? Ez a mi kis ultraintelligensnek tartott civilizációnk valóságos neurózis-nagyüzem! Futószalagon ömlenek ránk a sérelmek, kínok, félszek, őrületek. Bevisznek az erdőbe, megtébolyítanak, becsavarintanak. Ha hagyod.
Vavyan Fable