Ugrás a tartalomra
Ha egy ember homokot és sót kever össze, akkor nem várhatja el, hogy abból ablak szülessen, még évmilliók alatt sem. De ha van egy ablak, akkor azt nagyon könnyû homokká változtatni. Elég, ha kitesszük a levegőnek, elég, ha hagyjuk, hogy a természet szervetlen része tegye a dolgát. Nyilvánvaló a lepusztulás mindenben, ami körülvesz minket, könnyû az egész. Építeni viszont már nagyon nehéz. Minden, ami körülvesz minket, nem más, mint gyûlölet és halál: a világegyetem egy ragadozó. És csupán egyetlen dolog van azon kevesek között, ami harcol ezzel az entrópiával: az élet.
Kapcsolódó idézetek
-
Az életben egyvalami állandó, a változás. Az emberiség is a folyamatos metamorfózis állapotában van. Amikor végre kényelmesen úszunk a tengeren, kikerülünk a szárazföldre. Amint hozzászokunk a mászáshoz, két lábra állunk. Ösztönösen ellenállunk a változásnak. Féljük, ezért kitalálunk egy olyan szót, mint az evolúció, remélvén, hogy a pirulát úgy könnyebb lenyelni. A változást nem érdekli, hogy az ember üdvözli vagy utálja. A változás közömbös, megállíthatatlan és nem lehet kizárni az életünkből.
-
Az élet nagyon egyszerû. Még a fák is megélik; egyszerûnek kell lennie. Miért vált olyan bonyolulttá számunkra? Mert elmélkedni tudunk róla. Ahhoz, hogy az élet sûrûjében létezz, az élet intenzitásában és szenvedélyében, el kell dobnod minden életfilozófiát. Máskülönben ott maradsz elveszve a szavak ködében. (...) A filozófia megbénítja az embereket. Az életnek nincs szüksége filozófiára, az élet elegendő önmagában.
Osho
-
Rombolni könnyû. Új életet építeni abból, ami megmaradt, az az igazán nehéz.
-
Az a világ, amelyben nincsenek madarak, erdők, nincsenek mindenféle formájú és méretû állatok, olyan világ lenne, ahol nekem, a magam részéről, nem sok kedvem lenne élni, és amelyben az ember valójában nem is lenne képes létezni. A technikai fejlődés és ezzel együtt az elképzelhetetlenül szép földgolyó tönkretétele évről évre, hónapról hónapra gyorsul. Mindannyiunk kötelessége, hogy próbáljuk megakadályozni annak a földnek, amelyen élünk, a folyamatban lévő rettenetes tönkretételét, és akármilyen szerény mértékben is, de mindenki hozzájárulhat ehhez a védő munkához.
Gerald Durrell
-
A dolgok az életben nem (...) egyszerûek. Csak ritkán alakulnak aszerint, hogy az ember mit szeret és mit nem. Nem a sziklák szabják meg az élet folyásának irányát és módját, hanem az apró kavicsok meg a homok.
B. Traven
-
A játék nincs mindenütt jelen a világban. Nincs, mint valami éltető só, feloldva és feloldódva a világ anyagában. Épp ellenkezőleg: alig-alig fér össze a világgal. Egyedülálló és különleges a világban. Ütközik a világgal. Ellenpólusa annak a "nem emberi világnak", annak a világnak, amelyben élünk, s amelyet "idegen világnak" nevezünk.
Hankiss Elemér
-
Senki sem tudja igazán, hány élő lény van a földön, de kigondolhatjuk, és az a szám nagyon nagy. Nemcsak ahhoz nincs elég szavunk, hogy ezekről az életekről beszéljünk, de a számukról sem tudunk beszélni igazán. Ez talán segít, hogy elképzeld, hány dolog élt már a földön: a világon sok a tenger, és mind mellett van homokos part. Ha egyszer egy ilyenen jársz, vegyél fel a sok közül egy szem homokot, és nézd meg! Képzeld azt, hogy az egy kis világ a maga tengereivel és partjaival és homokszemeivel; éppen olyan, mint a Föld! Az élet fáján annyi ág van, ahány homokszem az összes kicsi parton az összes kicsi homokszemvilágban. A világunkról beszélni az összes szavunk kevés lenne.
Randall Munroe
-
Meghalni nem nagy dolog, ha a halált olyan egyszerûnek látjuk, mint amilyen. Az élet egy csomó fizikai és kémiai törvény harmonikus mûködése. A halál az, mikor ezek a törvények megszûnnek mûködni. Az emberek ebbe már igazán belenyugodhatnának. Az öregségbe, (...) már sokkal nehezebb beletörődni. A kopásba, a fakulásba, a töredezésbe, a gyengülésbe, a csúnyulásba, a megrogyásba, az elhomályosodásba, az elnehezedésbe: a megöregedés folyton romló állapotába nehéz megnyugodni. A természet érzi is, hogy figyelmünket el kell vonnia ettől a bénító szomorúságtól s egy bizonyos korban frissen támasztja fel a régi emlékeket, a gyermekkor, az ifjúság s a férfiévek szép napjait.
Kemény Simon
-
Amikor a túlélés a tét, amikor már csak arról van szó, mi mozgatja, élteti az embert, akkor hirtelen végletesen egyszerûvé válik minden. Az ember vagy életben marad, vagy elpusztul.
Stephen King
-
Miből építkezik az ember, amikor úgy érzi, romokban hever körülötte a világ? Az általa belátható környék, a végiggondolható gondolatok, a megélhető érzelmek. Arra gondol, hogy talán mégis akar tőle valamit az élet, ha eddig meghagyta. S elkezdi magát újraépíteni. Megkeresi az első téglákat, leveri róluk a régi, töredezett habarcsot, óvó kézzel végigsimítja valamennyit. Új kötőanyagot kever. Előtte gondosan alapot ás, mélyebbet az előzőnél, mindent többször is megmér. Ezúttal nem olyan felszínes, mint először volt, most már tudja, hogy sokszor századmillimétereken múlhat a siker.
Nagy István Attila