Az irodalom a legeslegjobb, ami az emberiség tulajdona. A költészet az irodalom lelke, a legmagasabb rendû koncentrációja mindannak a nagyszerû dolognak, ami csak a világban és az emberben létezik. A lélek egyetlen tápláléka.

Kapcsolódó idézetek

1. A költészet az emberiség lelki tápláléka.
2. Az embernek az irodalom az élete, és az élete az irodalom. Reményi József Tamás
3. A költészet az emberiség anyanyelve. Johann Georg Hamann
4. Az irodalom nem csak a képzelet játéka. Az irodalmi dimenzió nem felületes aspektusa a világnak, hanem maga a dolgok mélysége. Az irodalom a szellem aktusa, amellyel megragadja a felszínen túli dolgokat. Nicolás Gómez Dávila
5. A költő olyan író, aki verset ír. Az író olyan író, aki prózát ír. Az író olyan költő, aki prózát költ. A költő olyan költő, aki verset költ. Az irodalom lelke a költészet, a teste a szöveg. (...) Ilyen értelemben hivatás a költőség és foglalkozás az íróság. Kemény István
6. A költészet minden tudások közül a legelső és a legutolsó - épp oly halhatatlan, mint az emberi szív. William Wordsworth
7. Az irodalom (...) kitágíthatja az ember szemhatárát, megmutathatja a világ, az élet gazdagságát, feltárhatja az érzelmek és a gondolatok hatalmas változatosságát, s ennek révén képes érezni és gondolkozni tanítani, jellemet és személyiséget formálni. Képes kifejleszteni az ember értékérzékét, s itt nemcsak az erkölcsi, hanem az esztétikai értékekről van szó.
8. A lélek, azaz az embernek azon kiváló tehetsége, mely szerint érez és gondol, fogalmakat, itéleteket és képzelmeket alkot, nem valami a testtől különválható, függetlenül is létezhető felsőbb erő; de a körültünk élő természet legnemesebb productuma, tudajdonképen functiója az agyvelőnek, mely előállító szervévél együtt erősödik, együtt hanyatlik és együtt enyészik el. Mentovich Ferenc
9. A költészet a lélek ünnepe. A szabadság végtelenje. Csoda és titok.
10. Minden (...) könyvnek lelke van. Mindegyikben benne rejtőzik annak a lelke, aki írta, és mindazoké, akik olvasták, átélték és álmodtak róla. Ahányszor csak valaki a kezébe vesz egy könyvet, s tekintetével átfutja lapjait, a könyv szelleme újraéled, erőre kap. Carlos Ruiz Zafón