Az irodalom nem csak a képzelet játéka. Az irodalmi dimenzió nem felületes aspektusa a világnak, hanem maga a dolgok mélysége. Az irodalom a szellem aktusa, amellyel megragadja a felszínen túli dolgokat.

Kapcsolódó idézetek

1. Az irodalom nem feltétlenül az életerő jele. (...) Olyan furcsa jégzajlás indul az ember agyában, hogy gyakran összekeveri a valóságot a fikcióval, a képzelgésekkel, és rejtett összefüggésekre jön rá. Az irodalom olyan, hogy az ember kitalál valamit, és elkezdi írni. Nem feltétlenül önvallomást. Aztán mégis önvallomás lesz belőle. Bereményi Géza
2. Az irodalom (...) kitágíthatja az ember szemhatárát, megmutathatja a világ, az élet gazdagságát, feltárhatja az érzelmek és a gondolatok hatalmas változatosságát, s ennek révén képes érezni és gondolkozni tanítani, jellemet és személyiséget formálni. Képes kifejleszteni az ember értékérzékét, s itt nemcsak az erkölcsi, hanem az esztétikai értékekről van szó.
3. Az irodalom a legeslegjobb, ami az emberiség tulajdona. A költészet az irodalom lelke, a legmagasabb rendû koncentrációja mindannak a nagyszerû dolognak, ami csak a világban és az emberben létezik. A lélek egyetlen tápláléka. Ljudmila Ulickaja
4. Magáról az irodalomról úgy gondolom: az emberek játéka szavakkal, és a szavak játéka emberekkel. José Miguel Domínguez
5. A múlt pusztán nyersanyag az irodalom számára. Az irodalom maradandó jelen, nem újságírói értelemben, hanem abban az értelemben, hogy megkísérli a múltat az aktuális jelenbe emelni. Aharon Appelfeld
6. Semmi sincs olyan idegen és ugyanakkor semmi sem követeli annyira a megértést, mint az írás. (...) Az írás, és aminek része van benne, az irodalom, a szellem legidegenebben külsővé vált érthetősége. Semmi sem annyira tisztán a szellem lenyomata, de nincs is semmi annyira ráutalva a megértő szellemre, mint az írás. Megfejtése és megértése során csoda történik: valami idegen és élettelen teljesen jelenlegivé és ismertté változik át. Hans-Georg Gadamer
7. Az irodalom végső soron nem más, mint egy lehetséges "közlekedési" (jel)rendszer, csak éppenséggel az emberek közötti közlekedésről, ha tetszik, a lelki, érzelmi, hangulati közlekedésről szól. A "tartalmak" azonban ugyanazok, mint a valóságos közlekedésben, csak itt a versekből, drámákból, novellákból tanuljuk meg, hogy hova, milyen érzelmi, értelmi, hangulati tartományokba "tilos behajtani", hol szabad megfordulni és hol nem, mikor kell várakozni, és mikor kerültünk zsákutcába...
8. A mûvészet az, ami valamiféle valóságot fejez ki. A mûvész képes arra, hogy benyúljon valamely, számunkra megközelíthetetlen világba (...), megragadjon valamit, azt ki is hozza onnan, és úgy tudja kifejezni, hogy én, a hallgató, olvasó, néző is megérezzem, hogy miről van szó. Vekerdy Tamás
9. A mûvészet, azt hiszem, maga a titok. Egy kép vagy egy zenemû elsősorban mégis csak az érzékekre hat. Kell, hogy legyen benne valami, ami konkrétan nem fogalmazható meg, amit csupán érzünk, sejtünk. Egy regény, illetve egy színdarab sem mindig kizárólag a megfogalmazott történetről szól, hanem mindig sokkal többről, ami a mondatok, az események mögött van. Vojnich Erzsébet
10. Az irodalom, akár a töb­bi mûvészet, harmónia, sok egyéb lényeges vonása mellett. Ezért logikus és természetes, hogy néha úgy kapcsolja össze az eseménye­ket és fogalmakat, ahogy azok az élet gyakorlatában sohasem kap­csolódnak. Szergej Zaligin