Az mondják, hogy a lélek olyan, mint a tó felszíne, amit ha fúj a szél, akkor nem tudja visszatükrözni a holdat. Azokban a pillanatokban, amikor a lélek meg tud nyugodni, nem fújja a szél, tökéletesen tükröz. Vagy majdnem tökéletesen tükröz, mert azért valamennyi csillog a holdból. Valamennyit átalakít az ember személyisége, tökéletesen nem lehet tükrözni, mert akkor megszûnne az ember, nem lehet tökéletesnek lenni.

Kapcsolódó idézetek

1. A lélek olyan, mint egy tiszta lap, melyet a világ ír tele, vagy inkább mint egy üres kancsó, melyet a világ tölt meg színes boraival. S ha nincs két egyforma lélek, vagyis ha minden embernek külön egyénisége van, az egyrészt azon alapul, hogy nincs kettő, aki ugyanazt a világot látná, másrészt, hogy nincs kettő, aki ugyanúgy látná a világot. (...) Mindenikünk lelkében a világ tükröződik vissza, de mindenikünkben másként tükröződik. S a lélek maga, az egyéniség nem egyéb, mint a világnak egy sajátságosan színezett tükörképe. Babits Mihály
2. Az emberi lélek nem olyan, mint a befagyott tó a magányában sem. Sőt éppen a magányban bontakozik ki, mikor csakis magával foglalkozik. Aki visszavonultan él, nagyobb világokat fedez fel, mint aki utazik. Gárdonyi Géza
3. Szentül hiszem: velünk is úgy van ez, mint a tengerrel, a sima tükör puszta látszat. Belül csupa forrongás, mozgás, változás az egész. Ezért nem lehet soha igazán elégedett az ember, s nem nyugodhat meg lelke. Mihelyt elérte célját, már más kell neki, másra vágyik. Robert Merle
4. Az emberi szív olyan, mint a föld: a fele naptól megvilágított, a másik része viszont árnyékban van. (...) Hogy élünk, az csak azt jelenti, hogy tisztában vagyunk mindevvel, s arra törekszünk, hogy az árnyék ne kerekedjen a fény fölé. Ne bízzon semmiben, ami tökéletes, ne bízzon senkiben, akinek a megoldás a zsebében van. Ne bízzon semmiben, csak abban, amit a saját szíve mond, sugall. Susanna Tamaro
5. Az ember lelke olyan, mint a gyémánt, amit csiszolni kell hosszú időn keresztül, míg teljes fénye és szépsége kitisztul. Kinek ami hibája van, annak a hibának a kijavítása miatt vissza kell jönnie a földre újra meg újra. Wass Albert
6. Mindenkinek saját lelke van, amelyet nem egyesíthet máséval. Egyik ember közelíthet a másikhoz, szót érthet vele, ketten egymásra találhatnak. De a lélek olyan, mint a virág, a gyökere egy helyhez köti - nem mehet oda a másik virághoz, mert nem hagyhatja el a földjét. A virágok az illatukat és a magvaikat küldik szét, hogy eljussanak egymáshoz; de hogy a mag hová érkezik, azt nem a virág, hanem a szél dönti el. Hermann Hesse
7. A lélek nem születésétől fogva sötét. Először áttetsző, s csak aztán sötétedik, foltról foltra, minden alkalommal, amikor valami rosszat megbocsát magának az ember, mentséget talál rá, azt mondja magának, hogy hisz ez csak játék. És eljön a pillanat, amikor túlsúlyba kerül a sötét. Csak kevesen tudják ezt a pillanatot észrevenni, belülről nem érzi meg az ember. Dmitry Glukhovsky
8. A lélek nem független a külső történésektől, hegyomlás eltemetheti, tengerrengés elsodorhatja. De aztán az ember számba veszi veszteségeit, melyek egyben nyereségek is, és a korallok türelmével újra felépíti magát. Károlyi Amy
9. A lélek ingatag és könnyelmû. Állandó külső hatások, megszokások és körülmények befolyásolják: a mesterek egy nyitott ajtóban álló gyertya lángjához hasonlítják, melyet a körülmények szele kénye-kedve szerint alakít. Szögyal Rinpocse
10. A lelkek úgy cserélnek testet, ahogy a nők ruhát váltanak. Valamennyi lélek újra és újra a tökéletesen megfelelő testet és életet választja, amelyben tovább fejlődhet. Csak nem bánkódunk télen egy száraz fa miatt? Ez az élet része.