Az ostorom saját hátamon csattan, Minden pofont magamnak adtam. Egy darab a fényből, bennem a szándék, Nem verekednék, már nem anyáznék. Megláttam, ahogy vergődik énem, De nem hagyom el, már többé nem. Az élet elfogad, te őt miért nem? Az ördögöt megingatom hitében. Angyalok vagytok, de szárnyak híján Majomjelmezben ugrálsz az indán. Szeretlek, mert én szeretni jöttem, Ez van, ennyi telik tőlem.

Kapcsolódó idézetek

1. Védtelenül megyek utánad, A gyengémet régen kitaláltad. Megbabonáz a szemedben a hatalom, Ördögöd van, angyalom. Intim Torna Illegál
2. Ha szeretsz, én szeretem magamat. Csillagként hadd forogjak előtted, a csillagot ne szakítsd le, elvérzik iszonyú sebétől az ég. Takács Zsuzsa
3. Meghajtom gőgös, vad fejem, Ziháló mellemen kezem. A térdem roskad, mint betegnek, S könnyeim lassan megerednek... A semmi súlyos érzete Sziklaként rám ólomkodik, A lélek veszte, végzete, Hogy vétkezik, hogy elbukik. P. Jánossy Béla
4. Minden lélegzeted az enyém. Az adja nekem az életet. A szíved az enyémmel dobban, és megfulladok, ha elmész mellőlem.
5. Ha tehetném, az égbe kiáltanék fel, Hadd vigye el a hangom messze a szél! Én látom, de mégsem érem fel ésszel, Csak hamis démonokat kergetnék! Ez ma még fáj, a pokol vár, De holnap nevetve mondok imát! Hogy ez az én sorsom, mert nekem ez jár. Majka
6. Most mint elkapott levél, Kit süvöltve hord a szél, Nyugtalan vagyok magamban, Örömemben, bánatomban, S lelkem vágy szárnyára kél. Vörösmarty Mihály
7. Adj erőt, hogy a gonosznak szemébe nézzek, és ne fordítsam el én a szememet. Adj erőt, hogy ne reszkessen a szívem, és ne háborogjon az én lelkem. Mert a sátánnak annyi az ember jajgatása, mint teneked az angyali ének, és az emberi könny az ő keserû májára csak reá hulló harmat.
8. És mind magamba lenge lelkedet (fejed fölött, mint lampion lebeg) magamba mind, mohón, elégitetlen, ha húsevő virág lehetne testem. - De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem. Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen. Nemes Nagy Ágnes
9. Úgy gyötri a testet utánad a bánat, úgy röppen a lélek utánad, elébed, ó, semmi, de semmise már! ez a zápor sem mossa le rólam a vágyat utánad. Radnóti Miklós
10. Ma reggelre beletörődtem, hogy meg kell adnom magam. Az eszem még mindig tiltakozik, de minden, ami az eszemen kívül van bennem, a szemérmetlen érzékeim, az erőszakos idegeim... minden hozzád hajszol. Szilvási Lajos