Az úton hajnali félhomály, A hold az égen, a busz nem jár. Szürke ország, szembe szél, Magányos madár enni kér. Reggel harcba indulok, Megpihenni nem tudok. Lebegek két világ között, Otthonom ködbe vész.

Kapcsolódó idézetek

1. Éjjel indultam, a hold se lát, Szép mezők alján, erdőkön át. Csendben lopakodva, ha sötét az ég, nem látja senki sem, a szívemben mi ég. Ismerős Arcok
2. Délben ezüst telihold a nap és csak sejlik az égen. Köd száll, lomha madár. Éjjel a hó esik és angyal suhog át a sötéten. Nesztelenül közelít, mély havon át a halál. Radnóti Miklós
3. Kint ólomszürke, felhős az ég, kevés a fény. Az évszakhoz képest enyhe az idő, olvad. És mindjobban kiütközik a világ piszka a hó alól. Oravecz Imre
4. Az ember mindenhová elér, mindent kikutat. Ott akar lenni mindenhol. Hegyen, tengeren, lakatlan szigeten, az ûrben a csillagok között. Most már felszállnak a Holdra. De azért, ha kinn ülsz a küszöbön, a sötétedő ég alatt, mégiscsak azt érzed, hogy kicsiny vagy, parányi, semmiség.
5. A Hold sehol. Vak, szürke ég. Véres kötés az este. Hiányod sebe üszkösül. Új nap, ki tudja, lesz-e? Birtalan Ferenc
6. Csend van, megyek az úton, nem szólnak hozzám, Nincsen szeretőm, nincsen ágyam, nincs hazám, De bárhol járok, nekem mindenütt ugyanúgy jó, Én, a nyughatatlan világcsavargó. Road
7. Vándor vagyok. Zord eszmék vándora. Gond és harag pusztáit járja lábam. Lelkemben elvész édes sóhajod, Mint a madár-hang erdők viharában! Ábrányi Emil (ifj.)
8. Káprázva ébredek: idegen ágy. Fehér hó lepi szobám padlatát. Fel-nézek: a hold vakítva ragyog. Fejem le-csügged - hazagondolok. Li Taj-po
9. Ez most egy ilyen nap, Szürkébb már nem lehet. Ez most egy ilyen nap, Az égen a fellegek Kergetik egymást, én meg Állok itt csak szótlanul, Várom, hogy jobb lesz és A vihar majd elvonul... Tankcsapda
10. Várt rám a szabad ég, s elnyelt a szakadék. Áldatlan múlt az, ami volt. Máshol nincs menedék, lángom csak veled ég. Számomra rég csak te vagy az út!