Azok a csoportok, amelyek túlságosan hasonlítanak egymásra, nehezen fejlődnek tovább, mert mindegyik tag egyre kevesebb új információval áll elő. A homogén csoportok nagyszerûek abban, amit egyébként is jól végeznek, de fokozatosan elvesztik azt a képességüket, hogy alternatívákat vizsgáljanak meg. (...) Ha új tagok kerülnek a szervezetbe, még ha kevésbé tapasztaltak és alkalmasak is, okosabbá teszik a csoportot, egyszerûen azért, mert bármilyen keveset tudnak is, az nem redundáns, hanem új tudás.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha a döntéshozók túlságosan hasonlítanak egymásra világszemléletben és gondolkodási sémában, a csoportgondolkodás foglyai lesznek. A homogén csoportok könnyebben válnak összetartóvá, mint a sokféleséget képviselők. Ahogy mind szorosabban kötődnek a csoporthoz, egyre inkább függnek is tőle, elszigetelődnek a kívülről érkező véleményektől, s így sokkal inkább meggyőződésük, hogy a csoport fontos kérdésekben hozott ítéletei helyesek. Az ilyen csoportok (...) a sérthetetlenség illúziójában ringatják magukat, hajlamosak rá, hogy okoskodva elutasítsák a lehetséges ellenérveket, s meg vannak győződve róla, hogy a véleménykülönbség hangoztatása nem hasznos. James Surowiecki
2. A csoportok javára válik, ha tagjaik beszélnek egymással és tanulnak egymástól, de a túlságosan sok kommunikáció paradox módon ugyanennyire csökkentheti a csoport egészének intelligenciáját. James Surowiecki
3. Az egyéni vélemény nem elég pontos, vagy nem elég következetes, ezért a jó döntéshozatalhoz nélkülözhetetlen a kognitív sokféleség. A változatosság mellett szól, (...) hogy megnöveli a csoport lehetséges jó megoldásainak a készletét, és lehetővé teszi, hogy a csoport újszerûen és többféle módon fogja fel a problémát. James Surowiecki
4. Amikor jól megy egy csapatnak, mindent egyszerûbbnek éreznek, és automatikusan egyre jobbak lesznek. De ha sikerül összezavarni őket, csak minimálisan is, meglátod, még inkább összezavarják saját magukat. Fredrik Backman
5. Mivel a tudomány meg akarja érteni, milyen a világ, és nem azzal foglalkozik, hogy milyennek szeretnénk látni, az eredményei sokszor nehezen érthetők és nem nyújtanak kielégülést. Időnként arra ösztökél, hogy rendezzük újra a dolgokat a fejünkben. Vannak persze nagyon egyszerû tudományos ismeretek is. A komplikáltság oka a világ bonyolultsága - vagy a miénk. Amikor elhárítjuk magunktól, mondván, hogy ez nekünk túl nehéz (mert valószínûleg rosszul tanítottak az iskolában), egy kicsivel mindig csökkentjük az esélyünket, hogy a saját kezünkbe vehessük a jövőnket. A jogainkat csorbítjuk meg, és az önbizalmunk is meggyengül. Carl Sagan
6. Az ember mindig új barátokra lel, ugyanakkor nem kell velük lennie nap nap után. Ha viszont mindig ugyanazokat az embereket látjuk - mint például a szemináriumban -, akkor a végén az életünk részévé válnak. És ha az életünk részévé válnak, végül még bele is akarnak szólni az életünkbe. Hogyha pedig nem viselkedünk az elképzelésük szerint, megharagszanak. Ugyanis mindenki pontosan tudja, hogyan kell élnie a többieknek. Ezzel szemben soha nem tudják, hogyan éljenek ők maguk. Paulo Coelho
7. Ha először nem létezik is konszenzus, csupán a látszata, a csoport az összetartozás-érzés által valósággá változtatja a látszatot, s közben eloszlatja a felmerülő kételyeket. Ez a folyamat nyilvánvalóan erőteljesebben mûködik olyankor, ha a csoporttagok már eleve osztoznak közös gondolkodási sémákban. Minden olyan információt, amely szembemegy a közgondolkodással, elhárítanak, nem vesznek róla tudomást, vagy tévedésnek minősítenek, s a csoporttagok mindig úgy távoznak a megbeszélésekről, hogy megerősítve érzik nézeteiket, és jobban meg vannak győződve az igazukról, mint valaha. A csoportgondolkodás helyzetében a megbeszélés nemcsak hogy nem bátorítja a nyitottságot, hanem ellene is dolgozik. James Surowiecki
8. Kétségtelen, hogy a gyakorlatban a dolgokat többnyire mindig az emberek egy szûk csoportja fogja elvégezni - azok, akiket érdekel az adott probléma, és képesek is annak megoldására. Nincs szükség azonban arra, hogy ezeket az embereket kiválasszák vagy megválasszák. Valamilyen úton-módon mindig előbukkannak majd, és helyesebb, ha mindez a maga természetes módján történik. A lényeg az, hogy a vezetőknek és a szakértőknek nem kell uralkodóknak is lenniük, s hogy a vezetés és a szakértelem nem feltétlenül kapcsolódik a hatalomhoz.
9. Az a baj, hogy azok, akik tanulmányozzák a tömeget, mindig azt hiszik, hogy egyszerûen csak emberekből áll. Pedig nem. A tömeg egészen másfajta valami. Jó dolog, hogy fel tudjuk használni a tömeget, (...) csak sajnos nem tudunk róla eleget. A tömeg, ha egyszer úgy istenigazában megindul, bármire képes. John Steinbeck
10. A hasonlóbb, a szokványosabb emberek voltak mindig és vannak előnyben, a válogatottabbak, kifinomultabbak, ritkábbak, nehezebben érthetőek könnyen egyedül maradnak, magányukban baleseteknek kiszolgáltatottabbak, s utódokban ritkán szaporák. Friedrich Nietzsche