Azokat, akik a hegytetőre értek, már sohasem fogják érdekelni a völgyben rekedtek. Fürödnek a napfényben, örülnek, hogy ilyen sokra vitték.

Kapcsolódó idézetek

1. Ilyen az élet; egyszer lenn, egyszer fenn. És végre is: odafenn már nem fáj semmi. Rejtő Jenő
2. Nincs bennem többé félelem, a vízcsepp rám fagyott, testem megreped, a sötétség régi barát, jól ismerem. Elfeledem, hogy ez az út nyomasztott - egy pillanatra nagy békesség tölt el, abban a reménységben nyugszom meg, amely világot fakasztott. Linn Skaber
3. Boldogok, akik előbb átgondolják, végiglépik. Nem kell tetőtől talpig sárcsatakosan elvergődniük a homályos révig. Életük útjai, terei jól kivehetők. Ragyognak céljaik a messzeségben, mint eső után, verőfényben a tetők. László Noémi
4. Úgyse marad a végén nekem más, csak ezek itt, ezek a nagy hegyek. Én itt születtem, itt halok meg, boldog voltam, boldog leszek. Road
5. Van abban valami megnyugtató, ha az ember rájön, hogy többé nincs vesztenivalója. A dolgok teljesen más perspektívába kerülnek. Frederik Pohl
6. Boldogok, akik a pokolban vannak, végül is már nem kell elviselniük a világot. Szczepan Twardoch
7. A hegy tetejéről lefelé lépegető vándornak már nincsenek vágyai. A fáradt utas, aki a látóhatár széle felé közeledik, nem készít terveket.
8. A nyomorról már nem is szólhat új ének, hiszen az emberek nyakig benne élnek, és örülnek, ha percekre feledni tudják bajaikat és vágyaikat, a jó életet, a szép birtokot, meg mindent, ami - nincs.
9. Nem úgy tûnik néha, mintha az egész rohadt világ hegynek föl volna? (...) Na mindegy. Legalább tudjuk, hogy a visszaút könnyû lesz. Sarah Dessen
10. Az emberek utaznak, hogy csodálkozzanak a hegyek magasságán, a tenger óriás hullámain, a folyók hosszú kanyarulatain, az óceánok mérhetetlen kiterjedésén, a csillagok mozgásán az égen, és csodálkozás nélkül mennek el önmaguk mellett. Szent Ágoston