Azokban a korokban, amikor az ember tudása még csak töredékes volt, az új felismerések csupán a tudomány egy-egy részterületének újjászervezését vonták maguk után; mostanra azonban a tudás olyan egységessé vált, hogy a tények és az elmélet legapróbb elhajlása a teljes intellektuális zavarodottság állapotába sodor.

Kapcsolódó idézetek

1. Newton idejében egy mûvelt ember - még ha vázlatosan is, de - megszerezhette a teljes emberi tudást. Ám azóta a tudomány fejlődési üteme ezt lehetetlenné tette. Az elméletek állandóan változtak, hogy számot adjanak az új megfigyelésekről, de sohasem voltak kellően feldolgozva és leegyszerûsítve, hogy az átlagember is megértse őket. Specialistának kell lenned, és akkor is csak reménykedhetsz, hogy megértheted a tudományos elméletek egy kis hányadát. Stephen Hawking
2. A tudomány fejlődésében nem egyszer láttuk, hogy valahányszor az elméletek az elvont jeleknek és körmönfont gondolatmeneteknek csak kevesek részére járható sûrûjévé rendszereződtek, mindannyiszor jött valami új alapvető felfedezés, egy tény vagy új rendszerező gondolat, és ezek egyszeriben világossá és egyszerûvé tették, ami az előbb még érthetetlen volt. Öveges József
3. A valóságban a tudomány maga is sokkal inkább egy nagy rendetlenség, ami szeszélyesen, szakaszokban halad előre, időnként zsákutcába jut, máskor pedig a legváratlanabb eredményeket produkálja.
4. A tudományos megismerés növekvő információtartalma, valamint bonyolultabbá válása hozza létre az egyik paradox szituációt: az egyes tudós mind többet és többet tud, de a kutatás mind szûkebb és szûkebb szférájában.
5. A 17. századot gyakran - és okkal - nevezik a tudomány századának vagy a tudományos forradalom korának, ám az intellektuálisan felvillanyozó időszakban születő elméletek javarészt aprólékos megfigyelések bizonyíthatatlan spekulációkkal vegyülő, zavaros egyvelegéből táplálkoztak.
6. Mivel a tudomány meg akarja érteni, milyen a világ, és nem azzal foglalkozik, hogy milyennek szeretnénk látni, az eredményei sokszor nehezen érthetők és nem nyújtanak kielégülést. Időnként arra ösztökél, hogy rendezzük újra a dolgokat a fejünkben. Vannak persze nagyon egyszerû tudományos ismeretek is. A komplikáltság oka a világ bonyolultsága - vagy a miénk. Amikor elhárítjuk magunktól, mondván, hogy ez nekünk túl nehéz (mert valószínûleg rosszul tanítottak az iskolában), egy kicsivel mindig csökkentjük az esélyünket, hogy a saját kezünkbe vehessük a jövőnket. A jogainkat csorbítjuk meg, és az önbizalmunk is meggyengül. Carl Sagan
7. Amint felhagynánk a kozmikus tudásunk bővítésével, azt kockáztatnánk, hogy visszatérünk azokhoz a túlhaladott és gyerekes gondolatokhoz, melyek szerint a világ képletesen és a szó szoros értelmében is körülöttünk forog. Egy ilyen sivár világban az anyagi javakat hajhászó, fegyverkező emberek a szûk látókörû, előítéletes gondolkodás áldozataivá válnának. És ezzel az emberiség tudásvágya egészen addig ki is lehelné a lelkét, amíg fel nem emelkedne egy új, tudásra szomjazó civilizáció, amely rettegés helyett ismét csodálattal adózna a kozmikus perspektíva előtt. Neil deGrasse Tyson
8. A tudósnak egy csomó tapasztalata van a tudatlansággal, a kétellyel és a bizonytalansággal kapcsolatban, és azt hiszem, hogy ennek a tapasztalatnak igen nagy jelentősége van. Amikor egy tudós nem találja meg a problémával kapcsolatos feleletet, akkor tudatlan. Ha némi sejtése van arról, hogy mi lesz az eredmény, akkor bizonytalan. És ha állatian biztos abban, hogy mi lesz az eredmény, akkor még némi kételye marad. Kiemelkedő fontosságúnak találtuk, hogy a haladás érdekében el kell ismernünk a tudatlanságot, és helyet kell hagynunk a kétely számára is. A tudományos ismeret olyan állítások halmaza, amelyeknek bizonyossága különböző fokú - némelyek nagyon bizonytalanok, mások közelítőleg biztosak, és egy sem abszolút biztos. Richard Feynman
9. A tudomány emberének nemcsak az a feladata, hogy megbirkózzék a tudományokkal, amelyeknek az ember a tárgya, hanem - és ez már sokkal nehezebb dolog - rá is kell vennie a világot, hogy szívlelje meg azt, amit ő felfedezett. Ha ezt a vállalkozást nem koronázza siker, az ember önmagát fogja elpusztítani a félúton megrekedt okosságával. Bertrand Russell
10. Az istenhit visszaszorulásával párhuzamosan sokan azt gondolták, hogy a józan ész és a tiszta tudás diadalmenete kezdődhetik el, amely a vallást és a költészetet hirtelen helyettesítheti. Nem ez történt. Nem az ésszerûség növekedett a világban, hanem a zavarodottság. Csoóri Sándor