Azt a törődést, amivel vigyázol rám, ügyelsz rám, lassan már hat éve, soha senkitől nem kaphattam volna meg. Ha te nem mentesítenél jóformán minden munka alól, én már régen urnából szagolnám a temető tiszta tavaszi illatát.

Kapcsolódó idézetek

1. Már egy hónapja semmi hírem sincs felőled. (...) A két kezem közé kell fognom a fejem éjjel és nappal, üres és túlterhelt óráimban egyaránt, hogy meggyőzzem magam róla, hogy valóban létezel valahol, és egy napon majd visszajössz hozzám, megérintesz a kezeddel, elsimítod a ráncaimat, a félelmeimet. (...) Tudd, hogy egész életemben várni foglak, még akkor is, ha öreg leszek, és semmire sem fogok emlékezni. Consuelo de Saint-Exupéry
2. Emlékszel arra az estére, amikor megismerkedtünk, és örök barátságot "esküdtünk" a kertetekben? Azt az "esküt" meg is tartottuk, azt hiszem... soha nem esett köztünk egy hangos szó sem, de még csak össze sem zördültünk soha. Sosem felejtem el azt a borzongató érzést, ami elfogott, amikor megmondtad, hogy szeretsz. Egész gyermekkorom magányosan, szeretetre éhesen telt el. Csak most kezdek rájönni, milyen magányos, szeretet után sóvárgó lehetett a szívem. Senki sem törődött velem, senkinek sem voltam fontos. (...) És aztán találkoztam veled. Te nem is tudod, mit jelentett nekem a barátságod. Itt és most szeretném megköszönni, drágám, azt a szívből jövő, forró szeretetet, amit mindig is kaptam tőled. Lucy Maud Montgomery
3. Talán jobb lett volna, ha nem találkozunk... ha sosem tudom meg, milyen érzés ez. Így szeretve lenni. Hogy igazán törődsz velem, odafigyelsz rám. Bucsi Mariann
4. Elhervasztottam. Mert nekem ő csak az a valaki volt, akire mindig számítani lehet. Akit elő lehet venni. Aki kéznél van. Aki fölveszi a telefont. Vigyáz a gyerekekre. Aki főz. Mint egy vesztapapnő, aki az általam keresett pénzből gazdálkodik, aki szépen elrendezi a körülöttünk lévő dolgokat, hogy minden rendben menjen, és közben sose panaszkodik. Sose láttam tovább az orromnál. Hogy meg akartam-e tudni valaha bármilyen titkát is? Soha semmit. Sose faggattam önmagáról, a gyerekkoráról, az emlékeiről, a bánatáról, fáradtságról (...), a reményeiről, a csalódásairól, az álmairól, semmiről. Érted? Soha. Egyszer sem. Nem faggattam semmiről. Nem is érdekelt semmi. Anna Gavalda
5. Azt sem tudom, hogy kapok levegőt, amióta ő elment. Legszívesebben rúgkapálnék és sikítanék és visszatartanám a lélegzetemet. Bármit megadnék, hogy kitöltsem ezt a rettenetes ûrt, de leginkább azt szeretném, ha nem kellene búcsúzkodni. Hát nem teszem. Csak megköszönöm, hogy ismerhettem őt. Nem kellenek a búcsúszavak, ha örökké emlékezünk valakire.
6. Te vagy a legféltettebb titkom (...). A szívem helyett te tartasz életben. És a napok, amiket veled töltöttem. A levegő, amit lélegzem: maga a te illatod. Ezek után úgy gondolod, hogy el tudnának felejteni téged? Soha nem lennék rá képes. Egy részed mindig velem lesz, hogy életet leheljen belém.
7. Akármi is történjen, soha nem akarom elfelejteni, milyen érzés vele lenni. Az érintését, az ízét, még az illatát is olyan mélyen a lelkembe akartam égetni, hogy senki, senki ne vehesse el tőlem. Becca Fitzpatrick
8. Olyan megőrizhetetlen egy mosoly, egy csók, egy simogatás, egy virágillat a nyári kertből, egy fellobanásnyi mindörökre. Ágai Ágnes
9. Olyan volt ő mint a jótétemény maga mint egy virágos kert illata mint az a valótlan kéz amely olykor-olykor mély álomba merített mint az az ajándék amit nem kértem soha és boldoggá tett ha megérkezett. Mindenét megkívántam és mindenét nekem adta. Kassák Lajos
10. A szeretet illatát nehéz leírni, de ha felidézed azokat az alkalmakat, amikor valaki megölelt és biztonságban érezted magad, éppúgy emlékezni fogsz rá, mint én. Catherynne M. Valente