Aztán majd úgyis földbe szállok, befogadnak az óceánok, mint öreg hajót a dörgő víz-árok, rakétával kilőtt tengeralattjárót. Tengeralattjáróm deszka-koporsó. Jajtalan süllyedésem az utolsó. S fölöttem a Mindenség virágzik. Földgolyó-síromon szöcske cikázik.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden kapcsolat véget ér. Mindegyik egy nyomokban jó élményeket is tartalmazó, masszív szívás. Mint a Titanic, (...) olyan a szerelem is. Az elején még boldogan táncolsz a bálon, aztán a tenger mélyén találod magad. A deszkára csak egy ember fér fel, az is rohadtul fázni fog, mire kimentik, de a másikat konkrétan elnyeli a tenger.
2. Hûlő testem átadom a földnek, Hogy helyettem hozzon létre mást; S küszöbén az örök elmulásnak Üdvözlöm az örök haladást! Ábrányi Emil (ifj.)
3. Ahogy az ablakon át kinézek, látom, amint az emberek vígan jönnek-mennek az utcákon. Nevetnek, nyaralnak, élik az életet. (...) Így lesz akkor is, ha majd én halok meg egyszer. Az ég nem szakad le, a Föld forog tovább. Születünk és elmúlunk észrevétlenül.
4. Véled kelek, véled fekszem, Emléked tüzénél melegszem. Görcsösen, némán átkarollak: Tört roncsa zátonyult hajómnak. Első reményem, első álmom, Utolsó üdvöm, végsugárom. Betöltetlen, égi ígéret, Titkon, éjjel szenvedek érted. Berde Mária
5. Ahogyan én küszködtem, mások is küszködni fognak, és az emberek még sok ideig ugyanazt a holdat és napot fogják ismerni, és ugyanazokat a csillagokat nézik, és hozzánk hasonlóan az elhunytak szemét fogják bennük látni. Én már kimostam és rendbe tettem a rongyokat, amelyeket a holttestem alatt akarok érezni. Kél és nyugszik a nap, múlik az idő, és a szél hordta homok belepi a bárkámat, de én úgy halok meg, ahogy vagyok, állva, a kis kertemben, micsoda öröm...
6. Ha egyszer rossz, akiben annyira megbíztál, Tőr a szívben, máris meghaltál. S ha az a könnycsepp végül lassan a földre gurul, Az összes óceán vize túlcsordul. Presser Gábor
7. Minden egyes alkalommal, amikor nevettem vagy mosolyogtam, arra kellett gondolnom, hogy hányszor fogok még sírni ugyanezzel a szájjal és szemmel. Aztán a szemem egy szép napon csukva marad, és mások fognak sírni meg nevetni, de akkor én már a föld alatt leszek. Janne Teller
8. Elpusztulok sértődötten, úgy loccsanok szét részecskéimre, mint egy földre hulló könnycsepp. És mindez születés számomra, nem fájdalom. Nem félelem. Valami, amire megfelelő szót keresnék, de nincsen. Állandó kilátás a kilátástalanságra. Gerlóczy Márton
9. Ha ezt a létet összetörted, Majd támad más a rom felett. E föld ölén fakad, mi boldogíthat, S e nap ragyogja itt be kínjainkat; Ha már ledobtam ezt a terhet, Legyen, mi lesz, s ahogy lehet. Johann Wolfgang von Goethe
10. A legszebb dallam is csöndet ér, Bárhogy szállt, végül földet ér, De mégis szól, benned él, zenél, Mintha rejteke lennél.