Hûlő testem átadom a földnek, Hogy helyettem hozzon létre mást; S küszöbén az örök elmulásnak Üdvözlöm az örök haladást!

Kapcsolódó idézetek

1. Mehetünk nyugodtan, mert az én utamnak vége úgysem lészen. Sok kocsi elporlik alattam, de én addig meg nem állhatok, míg az én testem is valamivel magasabbra nem emeli ezt a földet. Nyírő József
2. A lét egykedvûn újitja magát: ez a szabálya. Ami halott, a földnek adja át, s új testet ölt magára. Keresztury Dezső
3. Hogy halok meg? Milyen lesz pusztulásom? A föld elárúl. Magához ölel. A többi kegyelem. Pilinszky János
4. Állom a gyötrelmek teljességét: kikötőtlen tenger, vándorlás nem veszi életem el. Túlnő lelkem a rosszon, testem tőle erőt kap és a kibírhatatlant is tán elviselem. Publius Naso Ovidius
5. Az ember ragadjon meg minden örömet és kielégülést, amit az életből ki tud préselni, mielőtt a kikerülhetetlen végső gyötrelem bekövetkezik. A halandó testet ki kell használni, ki kell facsarni az utolsó cseppig, amíg nem késő.
6. Köröttem kúsza az élet, kúsza a sorsom. Vértezz hittel, hûséggel állig, akkor én a haláloságyig belédfogódzom. Nagy László
7. Vér vagy a véremből, csont vagy a csontomból, Neked adom a testem, hogy ketten eggyé váljunk, Neked adom a lelkem, az idők végezetéig. Diana Gabaldon
8. Midőn az ember meghal, vélem én, Lelke visszatér a földre. Valami új hús-álruhát öltve Új anya öléből lép elénk. Karja erősebb, szelleme fénylő: A régi lélek újra útra kél. John Masefield
9. Búcsú és köszönés ez az élet, Szüntelen utazik csak a lélek. Testet talál, majd levedli porladt bőrét, mint százegy halál szór szét. Oláh Ibolya
10. Ha ezt a létet összetörted, Majd támad más a rom felett. E föld ölén fakad, mi boldogíthat, S e nap ragyogja itt be kínjainkat; Ha már ledobtam ezt a terhet, Legyen, mi lesz, s ahogy lehet. Johann Wolfgang von Goethe