Bárcsak vízcsepp lehetnék bárcsak becsoroghatnék az ajkadon a nyelvedre le a torkodba bárcsak meginnál bárcsak olthatnám a szomjadat.

Kapcsolódó idézetek

1. Drágám, éhezem, Hadd tegyem az ajkam valamire, Hadd öleljem körbe fogaimmal a világot. Hozier
2. Édes lelkem, úgy szomjazom csókjára, Adjon nekem csak egyet is próbára; Higgye meg, hogy jóltevőleg hat reám, Lássa csak, mint esenkedik érte szám! Petőfi István
3. Áradj belém, napsugár! Kitárulkozom neked, mint gyümölcsnek a befőttesüveg. Bespájzollak mohón, és télire oly mosolygós leszek, mint az aranyló baracklekvár!
4. Örülök annak, ha a pohárban a negyedéig van víz! Ha meg a feléig, akkor az már csuda jó dolog. Az úszáshoz mondjuk kevés, de ahhoz éppen elég, hogy a szomjat enyhítse. Egerszegi Krisztina
5. Mesélj magadról! (...) Mindent tudni akarok rólad. Figyelni akarlak. Amikor alszol. Amikor ébredsz. Megérinteni tenyered vibráló vonalait közben, végigsimítani tested karcsú hajlatain, fürkészni szemed örvényét, szemöldököd ívének rándulását, amikor a nap fénye reggelente az arcodra vetül. (...) Szomjazlak téged, úgy kortyolnék, kóstolnék belőled, mint egy erdei forrás friss, éltető vizéből a megfáradt kóbor. Minden porcikád, minden pillanatod akarom. Át akarlak élni.
6. Mikor őt csókolom, szomjam oltom ajkán, Miként teve hörpöl esővíznek partján. Friss ajkát legelve, karjainkat öltve, Epedő remegés költözik velőmbe.
7. Lennék a könnycsepp arcodon, Lennék egy dallam ajkadon, Lennék én az út, hol csendben jársz.
8. Forrás fakad belőlem, hogy méltó legyek szomjatokra. (...) Eresszétek le belém mélyemig hatoló pillantásotok, hogy felhozhassátok értetek fakadó, értetek vérző életem vércseppjeit. Egy vödör forrást, egy vödör habzó kegyelmet. Keszei István
9. Szeretnél lenni a víz, mely egy hosszú nap után felüdíti fáradt testét, a törölköző, mely minden porcikáját végigsimítja, magadba itatva róla a vizet. Lennél a tükör, amely minden nap láthatja, a cipője, amely pici lábához simul, vagy a rúzs, mely színesíti ajkát. Lennél a telefon, mely hallja hangját, a kanál, amit édes nyelvével megérint. Vagy a toll, mellyel gyönyörû, fenséges nevét leírja, vagy a papír, mely azt hordozza. Lennél. Minden lennél, de egyik sem lehetsz. Mégis, mindegyiknél több lehetsz. Mert te a lelkeddel simogatod, a lelkeddel öleled át, lelkeddel érinted meg, lelkedben hordozod nevét, szívét, a lelkeddel őrzöd. Soha nem múló vággyal. Csitáry-Hock Tamás
10. Nesze, nesze megöntözlek, Viruljon a képed, Ahány cseppet reád öntök, Annyi tojást kérek!