Belemerültem a romantikusokba, (...) és most ők vezettek rá, hogy a legyőzhetetlen erő, amely a világot előrevitte, sosem a boldog, hanem mindig is az üldözött szerelmek voltak.

Kapcsolódó idézetek

1. A romantikusok (...) tévednek, amikor valamely szenvedélynek az ember életére és jellemére gyakorolt katasztrofális hatását ábrázolják, azt állítva, hogy a megszállottság fejetlenséggé, neuraszténiás könnyelmûséggé, kicsapongássá változtat mindent; ellenkezőleg, a szenvedély, ha uralkodó vonássá válik, a végsőkig megszilárdítja a jellemet, egységet teremt, és irányt szab valamely egyén magatartásának; az élet többi természetes oldala iránti vakságot pedig, amelyet az egyetlen szenvedély hatalmába került ember tanúsít (különben, a szenvedély nem is lehet más, mint egyetlen), a közönyösség látszatát, a vadságot és némaságot - amely roppant sebezhetővé is teszi az ilyen embert - ellensúlyozza a jellem szilárdsága, és a legfőbb vonatkozásban elért eredmény.
2. A romantika a vágyakozásról szól. Alice Katherine Applegate
3. Mindig is menekültem azoktól az emberektől, akik számára puszta érzéki gyönyör az élet. Sürögni kell, gályázni, előbbre jutni, mert a munka ad értelmet mindennek. Nógrádi Gergely
4. A szerelemre mindig úgy gondolt, mint valami révületre, amely magával ragadja az embert, úgyhogy az egész világot tavaszi színben látja: rajongó, önkívületig fokozódó mámoros boldogságot várt tőle. De ez nem boldogság, hanem a lélek éhsége, kínzó vágyódás, keserû rettegés, csupa ismeretlen érzés. (...) Azon töprengett, vajon hogyan fogja lelkének ezt az örökös sajgását elviselni? William Somerset Maugham
5. A szerelem nem győz le mindent, ahogy a filmek meg a regények sugallják. Mindig bonyodalmak támadnak, és ezek legyőzik a szerelmet. Anna Todd
6. A szenvedés történetére ez nagyon jellemző: ha nem a felső osztályt érinti, akkor észre sem veszik. (...) A gazdagok mindig is megmenekültek a katasztrófák elől. A világ mindig is igazságtalan volt. Jens Liljestrand
7. A romantikus szerelem teljesen érthetetlen volt számomra. Gyakran gondoltam rá: Mi volna, ha romantikus szerelembe esnék? Milyen volna az, milyen volna az íze, a szaga? Milyen gondolatokat ébresztene az emberben, ha szerelmes volna valakibe és tudná, hogy viszontszeretik? Csak azt tudtam, bárcsak megismerhetném ezt az érzést. De féltem is tőle: lehetséges, hogy csodálatos, de egyúttal ijesztő érzés is lenne. Ugyanis előbb-utóbb mindent elvesztünk, amit az élettől kapunk. Egyszer mindentől el kell búcsúznunk.
8. Bennem mindig is volt egy ösztönös ellentartás. Az vonzott, ami tilos: leereszkedni a kiátkozottak, megtagadottak közé. (...) Esszéimben, verseimben inkább a bántott, megtört, vitatott, háttérbe szorított, elfeledett írókért emeltem szót. Pollágh Péter
9. A világot (...) nem a szerelem, nem is a pénz, hanem a megszállottság mozgatja. Joanne Harris
10. A szerelemben valamilyen formában mindig kiütköznek a személyiség általános irányulásának főbb erővonalai.