Bíbor köd szállt le rám, hogy a világomat ha itt hagynám, hát színes legyen a búcsúkép, még mindig jobb, mintha szenvednék.

Kapcsolódó idézetek

1. Azt hiszem, a szívünkben, ha nyílna még virág, boldogabb és szebb lehetne az egész világ. Ha véletlenül találkozunk, egy mosoly legyen a jel, hogy ismeretlen ismerősként búcsúzunk majd el. Halász Judit
2. Könyörülj rajtam, változtass sós cseppé, hadd száradjak fel szépen, finoman azon a búcsúlevélen, egy hullámos kis dudort hagyjak csak magam után.
3. Oly jó volt hozzád ez a világ, hogy bánod itt hagyni? Ami ránk vár odaát, szebb annál, mint bármi, amit magunk mögött hagyunk. Clive Staples Lewis
4. Tudod, mikor várok, visszagondolok a régebbi hasonló eseményekre, egy szép bíbor naplementére, és elképzelem, hogy a mai még sokkal szebb lesz.
5. Lesznek még felhők és lesznek még rossz álmok, Mégsem kell félned most, én mindig itt állok, Szunnyadó alkonyban, bíborszín szárnyakkal: Bánatban boldogság, reménnyel, vágyakkal. Soulwave
6. Minden megtisztult bennem, a világ mosolyogni kezdett, és minden rossz olyan volt szememben, mint a pókháló, melyet a kéz könnyedén szétszakít. A te kedvedért akartam jó lenni. (...) Igen, így volt, midőn hozzám jöttél, de most, hogy elhagysz, minden elsötétül körülöttem, szívem olyan, mint a sivatag magányos hollója. Mika Waltari
7. Minden jó volna, ha a lelkemet is valami viharállóbb szerkezettel lehetne kicserélni, és ha nem szoktattál volna arra, hogy csak veled, melletted és általad tudjam elviselni az életet. Szerb Antal
8. Féltem, hogy kínszenvedés vár rám a sötétben és ez nem tartott vissza. De ha a fény és az öröm veszélyét ismertem volna, soha el nem jövök. Ez a búcsú a legmélyebb seb, amit életemben elszenvedtem. John Ronald Reuel Tolkien
9. Azt reméltem, az idő múlásával könnyebbé válik a teher, hogy felvirrad a nap, amelyen igazából nélküle ébredek, amikor már nem csak fizikailag, de mindenestől eltávolodik tőlem, kivész belőlem; elmúlik rólam, akár egy gyönyörû átok, amely valamennyi borzongató szépsége ellenére mégiscsak átok. Vavyan Fable
10. Olykor a nap egy percre fölragyog, Aztán megint köd ül a bérc felett - Légy oly vidám, amily bús én vagyok - Isten veled. Ignotus