Bíborszínü kis virág, Melyet Ámor íve lőtt, Önts szemére báj-erőt, Hogy, ha ébred s látja őt, Benne leljen égi nőt, Mint ott Vénus, oly dicsőt. - No, ha ébredsz s látod őt, Tőle kérd a gyógyerőt.

Kapcsolódó idézetek

1. Hajtsuk fel gyorsan a mámort Szememben szemed gyújtson fényt S hajamban ezer csókod legyen a virág. Pethes Mária
2. A kis virágra nap lövell Égről, élesztő fényivel, És úgy derül, és úgy virúl: Ha rá az ég harmatja hull.
3. Isten veled jó lány, Álmom tündére te! Utószor szálljon rám Szemed tekintete; Ha már nem nézheték Bele örökre én: Mosolygjon egyszer még Oly édesen felém! Balogh Zoltán
4. Gyertek elő szép leányok, ibolya virágok! Virágeső hullatozzon rátok. Szemetek mosolyogjon, orcátok viruljon, piros tojás, hímes tojás a zsebembe hulljon!
5. Van olyan virág, kisasszonyom, amelyik hervadtnak látszik, de harmat száll reá és reggeli napfény, s akkor a virág ismét megéled. Gárdonyi Géza
6. Lét istene himnuszában színeivel mindent felold, ajándékát - virágokat babusgasd, csókokkal szagold! Mint minden, elfonnyad ez is, így némul el lelkitusád. Feledni - lassan fájni fog ifjú korod meddő Májusát.
7. Add meg, így kérem Istent, add meg, hogy viszontlássam őt, a kedves, drága nőt, s megédesítsem életét s ő minden gondomat elûzze, mint én az övét.
8. Arcod haván bogyók bíbor vére - szép voltál, te kedves, illanó! Szelíd, mint az alkony puha fénye, s fehéren sugárzó, mint a hó. Szergej Alekszandrovics Jeszenyin
9. Szerelem... Te bûvös arcú tündér! Kinek hatalma végtelen s örök, Ki észrevétlen szállsz be a kebelbe, S egy perc alatt fényes tavaszt teremtve Eloszlatod a borongó ködöt: Mikor mosolyogsz rám ajkad bíborával?
10. Ameddig a vállad íve bírja, vigyázz minden virágtalan sírra, vigyázz minden társtalan magányra, füstre, fényre, ember-glóriára. Aki árva arccal sír az égre, takarj szelíd álmot a szemére. Tanulj könnyet, sebet, jajt szeretni: valakinek embernek kell lenni.