Csak az én telem nem ily mulandó. Csak az én halálom nem halandó. Akit egyszer én eleresztettem, az a madár vissza sohse reppen. Lombom, ami lehullt, sohse hajt ki... Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!

Kapcsolódó idézetek

1. A mérget, meg a tőrt, meg a golyót az én kezeim sosem érik el. Az én halálom: százszoros halál! Az én halálom az, hogy élni kell!... Somlyó Zoltán
2. Ha te meghalsz, én is meghalok. Azért éltem, hogy megtaláljalak, s hogy megtaláltalak, meghalunk mind a ketten. Nem hagylak el többet soha-soha... érted? Soha...! Wass Albert
3. Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem. A hol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled. Biblia
4. Nem meghalni nehéz. Meghalni igenis könnyû. Az életet itt hagyni, na, az pokoli.
5. A tûz kihunyt, csak a füstje száll, s Te újra szabad vagy! Repülj, vándormadár! Hogy engem megöltél, ezért ne törd magad, én mégse kívánom halálodat. Eredj a pokolba és éld világodat!
6. Ha végleg elhagysz, az én életemnek megszûnik az értelme. Ha hagylak elmenni, soha többet nem látlak viszont. De hiába próbálok küzdeni ellene, csak halasztom a halaszthatatlant. Szembeszállok mindennel, hogy még egy percet eltölthessek veled, és ha ez lehetséges, akkor egész életemben érted fogok küzdeni, azért az egyetlen percért, és azért az egy kimondatlan szóért!
7. Én istenem, ha menni kell, Add, én is így mehessek el, Éjjel, sötétben, észrevétlen, Büszkén, magamban, ahogy éltem. Mikor az élet menekül, Haljak meg én is egyedül, Egy vén díványra ráborulva, És senkire se rászorulva, Mint az apám. Heltai Jenő
8. Ha megdöglök egyszer, csak írjátok a síromra, Nem mentem el, csak már nem annyira bírom ma. Túl nehéz a lét, túl könnyû a vég, A jobbakat úgyis az élet tépi szét. Children of Distance
9. Néha éld, hogy forog a világ, És ne nyalj talpakat szép szavakért, Légy halhatatlan, hagyj nyomot a földön, S érj célba, de csak magadért, Tudd, ki vagy, sajnáld, aki bánt, mert nem ez az érdem, Én éltem és most rajtad a sor, hogy élj s ne félj. Alvin és a mókusok
10. Rohadjak meg, ha gyáva módra meglapulva fogom eltölteni a hátralévő napjaimat, nehogy magamra haragítsak valakit. Az én dolgom az, hogy hogyan élek. És hogy hogyan halok meg. Jeaniene Frost