Csak játszottam, és kacagva ástam a síromat Most meg a sírköves a sírkőre valami szívhez szólót írogat. Bocsánat, ha most könnyes szemmel szemléled ezt Így az idő távlatából már minden másképp fest.

Kapcsolódó idézetek

1. Sírkövek felirata lehetne: "Elfáradt." Talán nem az életbe fáradt bele, csak abba, hogy kapaszkodjon belé. Mark Lawrence
2. Minden egyes alkalommal, amikor nevettem vagy mosolyogtam, arra kellett gondolnom, hogy hányszor fogok még sírni ugyanezzel a szájjal és szemmel. Aztán a szemem egy szép napon csukva marad, és mások fognak sírni meg nevetni, de akkor én már a föld alatt leszek. Janne Teller
3. Idővel a gyász sajgó fájdalma átadja helyét az emlékezésnek, s az ember lényének üresen kongó részei újra megtelnek hangokkal, beszéddel, nevetéssel... Lois Lowry
4. Ha úgy hiszitek, hogy a könnyek elmossák a vágy kormos hókupacait, sírjatok egy kicsit! De ne sajnáljatok. Az örömért éltem, az örömért halok meg. Bûn lenne, ha síromra a gyász angyalának kőalakját állítanátok.
5. Kiteszem a szívemet a szemétbe, Egy ideje már nem nézek a szemébe, Annak, aki vicsorog tükörbe`, Így könnyebben hagyom benne a vödörbe`. Esti Kornél
6. Engem átvert már minden, mint a kishalat a horog De én anyám sírja felett is csak mosolyogni fogok A halálos ágy mellett, menny felé tartó úton Hogy "szeretlek", ezt halkan azért a fülébe súgom.
7. Egyetlen történet, ballada, a hivatalos történelem sem tud olyan beavatottan és őszintén mesélni, mint (...) a sírkövek, melyek önmagukban is külön történetek. (...) Van, amelyik alszik, van, amelyik elfáradt, akad közöttük megtört, és olyan, amelyik egy másik kőre támaszkodik, és mindannyian próbálnak ellenállni az időnek. Iskender Pala
8. A sírkövemre azt kellene felírni: "megpróbálta". Még az se akarom, hogy "mindent megpróbált", mert sose lehet mindent megpróbálni. De "megpróbálta". Roy Jacobsen
9. Minden erőmmel harcoltam ezért a szerelemért, de most elfáradtam. A kő, amely a szívemet nyomta, mára sziklává nőtt, és dobogni sem engedi a szívemet. Az pedig utolsó leheletével azt súgta, hogy más világok is léteznek. Paulo Coelho
10. Valamit adtunk a világnak magunkból. Semmit nem vettünk el cserébe. Nincs már nálam belőled, csak a nevetésed. Te még egy ideig hordozod közömbössé érlelt tekintetem. Óvatlanul tör majd rád. Egy macskaköves hajnalon. Albert Tímea