Csak zümmögöm nevednek halk zenéjét, és máris részeg tőled minden érzék, kit oly hiába, nyugtalan kerestem, hozzám találsz az áldott szédületben, hogy többé semmi - ugye - nem szakít szét? mint rím a rímbe lelkünk úgy hatol egymásba, egymásnak felelve, mint két tiszta sor!

Kapcsolódó idézetek

1. Ritmusod, bár messziről is, érzem, S a gondolat míg messze száll veled, A ritmus bennem versvirággá serken, Hogy megtalálja tiszta lelkedet. Wass Albert
2. Édes lelkem, úgy szomjazom csókjára, Adjon nekem csak egyet is próbára; Higgye meg, hogy jóltevőleg hat reám, Lássa csak, mint esenkedik érte szám! Petőfi István
3. Milyen jó lett volna, ha a hangodba burkolózom, s megtelik zenével a lelkem, szimfónia zeng, ha rád gondolok. Nagy István Attila
4. Két testben egy lélek voltunk... mindketten vétlen; menjünk el inkább észrevétlen egymás mellett, nem kellenek szavak; láthassalak úgy, mint mikor enyémnek tudtalak...
5. Nem szó, zene, vagy rím kell nekem, nem megszokás, vagy akár a legjobb felolvasás is, Csak a duruzsolást szeretem, kagylóként zümmögő hangodat. Walt Whitman
6. Vérem rohan, lüktetve szét az égen, új hullámzással bíbor a világ, lenni! - ragyogva szemed szerelmében, nem fontos semmi, csak szomjazni rád.
7. Az én karom reszket ölelve téged, Az én szivemre verődik beszéded S hogy gyökeret vert tebenned a lelkem, Én felsikoltva önmagamra leltem. Lesznai Anna
8. Minden érzelemhez megvan a hozzáillő dal (...). Minden könnycsepphez, minden mosolyhoz, minden szívfájdalomhoz és minden győzelemhez. A zene feltüzeli a lelket, és feltárja a legbenső énünket. Áthatja, meghatározza a lényünket. Még akkor is, ha nincs senki más, akihez fordulhatnál, és teljesen egyedül érzed magad, ne feledd, hogy mindig találhatsz vigaszt a dallamokban és ritmusokban, refrénekben és szerelmes dalokban. Julie Johnson
9. Biztos sokszor tapasztaltad már: egy jó beszélgetésnek, egy meghitt együttlétnek, egy szerelmes ölelésnek mintha zenéje lenne! Szinte hallani lehet. Nem füllel. Lélekkel. Ahol nincs harmónia, ott összevissza fecsegnek. Rumli van, zûrzavar. Ahogy egy zsebünkben felejtett mobiltelefon rögzíti néha; hallgasd meg, milyen hangzavarban élünk, ha nincs közöttünk szeretet. Mint egy majomházban: mindenki fújja, rikoltja, darálja a magáét. De ha egy baráti beszélgetés! Hallgasd vissza! Az egymásra figyelő emberek csendjét, jókor megszólaló mondatait. A nevetéseket. A hang erejét. Amikor van miről beszélni - megtelik lélekkel a levegő. Müller Péter
10. Oh nincsenek, minők az én lelkemben, A tengeren oly viharok, És mégis lásd, én közeledben Oly megadó, csöndes, szelid vagyok. Tóth Kálmán