Csillapíthatatlan és legyőzhetetlen szabadságvágyunkhoz mohó, szinte gyermekies odatartozásvágy társul, és csak látszólagos az ellentét. Szabad az, aki szabad szívvel választja meg, kitől függjön, hová tartozzon.

Kapcsolódó idézetek

1. A szabadság belső késztetés kérdése. Az attól függ, miként gondolkodunk, élünk, érzünk, viszonyulunk magunkhoz és a világhoz. Borovics Tamás
2. A szabadság inkább érzelmi állapot. Annyi szál köt bennünket a világhoz, s a benne élőkhöz, a történésekhez, miközben éppen ezek határozzák meg létünket. A szabadságot inkább sóvárogjuk, mintsem megéljük. Életünk végéig azt reméljük, hogy beteljesül. Böszörményi Zoltán
3. Azokban a röpke pillanatokban, amikor megadatik a szabadság, az ember arra vágyik, hogy ne legyen szabad, testestül-lelkestül tartozni akar valakihez. Tony Parsons
4. Az ember veleszületett vágya, hogy része legyen valaminek, ami nagyobb nála. Mivel ez a késztetés nagyon ősi, gyakran úgy próbáljuk kielégíteni, hogy igazodni próbálunk, és keressük az elfogadást. Ez azonban sokszor csupán üres pótlék, és akadálya annak, hogy valóságosan tartozzunk valahová. Mivel a valódi összetartozás csak akkor jöhet létre, ha hiteles és tökéletlen énünket mutatjuk a világnak, a valahová tartozás vágya sosem lehet erősebb bennünk az önelfogadásnál. Brené Brown
5. Aki megszületik, arra van ítélve, hogy szabad. Egy ember nem lehet nem szabad, de akkora a felelősség megölelni és észben tartani a szabadságunkat, hogy úgy csinálunk, mintha nem lennénk szabadok. Menekülünk a szabadságunktól. Feldmár András
6. A hovatartozás érzése olyan meggyőződés, ami belülről fakad; ezt valakire kívülről ráerőltetni annyi, mint kétségbevonni a képességét, hogy szabadon meg tudja határozni önmagát. Fatou Diome
7. Aki ragaszkodik a hova­tartozásához, megszenvedi, megfi­zeti és végigkínlódja. Jobb volna felelőtlenebbnek, függetlenebbnek lenni.
8. Bennünk él az a leküzdhetetlen vágy, hogy feszegessük a saját határainkat. Beletaszít minket a rideg sötétségbe, ahol a fájdalmak lakoznak, és küzdenek ellenünk.
9. Szüntelenül ellentmondásos érzésekkel küzdünk, és úgy érezzük, szétszakítanak bennünket egymásnak ellentmondó vágyaink: hiszen egyszerre vágyunk a szabadságra és a közelségre. Alig adtuk át magunkat teljes valónkkal a szenvedélynek, a következő pillanatban már meg is ijedünk tőle.
10. A szabadság álarca mögött gyakran megbújik a nemtörődömség és annak az óhaja, hogy ne legyünk semmibe se belerángatva. Egy nagyon vékony határvonal van közöttük, s hogy áthaladunk-e vagy sem ezen, csak egy pillanat kérdése csupán. Csak egy döntésé, melyet vagy meghozol, vagy nem. Fontosságára csak akkor döbbensz rá, mikor az a pillanat már eltelt. Susanna Tamaro