Csomagol Télapó, Lejárt az ideje. Tenger sok a dolga, kapkod, fő a feje.

Kapcsolódó idézetek

1. Morcos felhő hinti pelyhét, estére már mély a hó. Zúgó szélnek fittyet hányva útnak indul Télapó. Mentovics Éva
2. Az ember mindig azt hiszi, van még idő. Halogatja a dolgokat. Aztán hirtelen nincs több idő. Mark Lawrence
3. Itt van már a Télapó, Tele van a zsákja, Mosolyog az arca Örömünket látva. Donászy Magda
4. Sok ember semmire sem megy a munkájával, mert túl sok időt tölt a munka végzésével. Időnként fel kell emelnünk a fejünket, hogy körülnézzünk. Észrevehetjük, hogy a csorda továbbvándorolt, miközben mi buzgón legelésztünk, és most ott állunk egyedül, elfelejtve.
5. Csépel az idő, hatalmasan csépel S ahogy kiveri testem-lelkem szemét, Kezdek megtelni balga bölcsességgel. Ady Endre
6. Megy az idő, forog a világ, kopik az ember. Mikszáth Kálmán
7. Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom, Télapó zúzmarát fújdogál az ágon.
8. Kiszakadt egy felhő, hullik már a hó. Jégcsap tûvel varrja a jó Télapó. Akárhogy is varrja, csak nagyobb lesz rajta az a szakadás, meg is unja egykettőre a foltozgatást. Juhász Magda
9. Ment a hûtlen nehéz fejjel. Visszamenne, de ő már nem kell. Érzi, hálátlan lett sorsa, Keserû könnye arcát mossa. Edda
10. A hegy tetejéről lefelé lépegető vándornak már nincsenek vágyai. A fáradt utas, aki a látóhatár széle felé közeledik, nem készít terveket.