Ugrás a tartalomra
Csontig vetkőztem, beengedtelek
bordáim közé, lásd magad,
s mondtam, csak mondtam, már nem is neked,
hogy te is milyen messze vagy.
Kapcsolódó idézetek
-
Oly távol vagy most tőlem,
valahol a szőnyeg peremén,
húzódj közelebb hozzám,
hadd hódítsalak meg én.
Kérlek, ne légy szégyenlős,
tudod, hogy nem vagyok nős.
Lágy édesség vár rád,
mikor csókra nyílik a szád.
Vad Fruttik
-
Od`adtam néked mind a lelkem.
(Van-e, van-e ily elhagyott?)
Most itt ülök a lábaidnál,
s már úgy érzem, nem is vagyok.
Kosztolányi Dezső
-
Melléd simulok, elmesélem:
butaság volt az elmenésem,
de jó volt a távol.
ott égett belém: hiányzol.
Birtalan Ferenc
-
Padlón vagyok.
Láthatod rajtam.
Mélyen vagyok.
Most csak igazán.
Padlón vagyok.
Földre zuhantam.
Néhány napig még
Ne fogadj rám.
-
Az én testem megtört, most már el kell engedned. Apáimhoz megyek. És az ő dicső körükben sem kell majd szégyenkeznem.
-
Ahogy adod: a hozzámsimulásod,
lendületeid, habozásaid,
ahogy magad a bőröm alá ásod,
ahogy a karod húz és eltaszít,
ahogy olvadsz és oldasz az öledben:
ez már te vagy. És csak te. Csak mi ketten.
-
Gyere, s valld be, hogy nem szeretsz,
úgy elhiszem, hogy rég szerettél.
S ha érzem már, hogy elmehetsz,
majd megtudom, hogy itt lehettél.
Nemes Nagy Ágnes
-
Búcsút mondtál
de nem hagytál többé egyedül lennem
álmomban sem s az ébrenlét óráiban sem.
-
Tûrtem idáig a hûtlenséged; vége, elég volt!
Szégyenteljes vágy, hagyd el örökre szívem!
Fölszabadultam már, a bilincstől megmenekedtem,
s mit nem szégyelltem, szégyellem azt ma nagyon.
Győztem a csúf vágyon s lábbal tapodom ma szerelmed.
Publius Naso Ovidius
-
Leváltván bőrömet
csak a pillantásom marad,
min át fejembe láthatsz:
Enyémnek tudd magad!
Maggie Stiefvater