Damoklész kardja várja itt fölöttem, hogy hüvelyébe, mely porhüvelyem, visszacsusszanhasson.

Kapcsolódó idézetek

1. Az élet olyan, mint Damoklész lakomája, a kard mindig ott lóg a fejünk fölött. Voltaire
2. Itt maradtam utánad a saját fejemben. A nyelvemet már felmostam többször, a fülemből kisöpörtem a hangodat, a szememről lemostam a mozdulataidat, de most az orromban állok egy porolóval, és kergetem a szagodat, mert száll mindenfelé, és tüsszentenem kéne, de nem fogok. Nem fogok végezni időre. Kemény Zsófi
3. Az emberi szellem uralomra vágyik a saját porhüvelye felett. Dan Brown
4. Van ez a szólás, ugye, hogy valakinek cérnaszálon függ az élete. Mintha Damoklész kardja lebegne felettünk. Mindenkinek megvan a maga cérnája, minden cérnának a maga szakadása. Lackfi János
5. Benned keresem menedékem, találom hullásomat.
6. Úgy vagyok, mint aki magát megadta épp a harcmezőkön, s várja, hogy ellensége most elfogja vagy szívébe lőjön, rejtélyességem fegyverét önként, feladva félredobtam, s hogy foglyul ejts - azt várom én végleges-kiszolgáltatottan. Baranyi Ferenc
7. Várok arra, aki erőszakkal szakít el önmagamtól, olyan erősnek kell éreznem a szerelmet a szívemben, hogy megreszkessek tőle. Selma Lagerlöf
8. A szívem ott van a tenyeremben, ott ver minden ujjam végében. Ha nem csap bele, figyelmeztetem magát, beleülök ebbe a székbe, és meghalok. (...) Nem remegek én a testemért. Én a szívemben és a fejemben élek, uram - nem ebben a gyenge porhüvelyben, melyben átmenetileg lakom. Jack London
9. Fájdalma az én szenvedésem is, megkönnyebbülése a reménységem, haragja a büntetésem, hálás tekintete a jutalmam. Charlotte Bronte
10. Vállad akasztófáján lóg a testem, szemed kútjában öngyilkos leszek. A tőr kihull kezemből. Térdre estem eléd. Gyûrött zsebkendőt lengetek. Faludy György