De lesz-e föld az Araráton, a füst fölött egy zöld mező, ahol a ritkás levegőben zihálva, de él a tüdő?! Lesz-e bárka, mely megtelik majd minden égi és földi fénnyel? Visszatérnek-e madarak csőrükben oxigénnel?

Kapcsolódó idézetek

1. Lelkünk mélyén (...) ez a vágy él: boldogok akarunk lenni, és jólétben szeretnénk élni, de főleg félelem nélkül és betegség nélkül és halál nélkül. És ez lehetetlen. A föld: a küzdelem színtere. Mindig az volt, és az is marad. Müller Péter
2. Búcsúzom, zöld mezők, boldog ligetek, Hol örömöt lelnek a nyájak, Hol bárányok legelnek, néma csönd remeg, S ragyognak az angyallábak, Osztva láthatatlan áldást, S vigadalmat folyvást, Minden virágra és rügyre, Minden szunnyadó kebelre. William Blake
3. A mezőn és az erdőben és az ott rejtőző állatvilágban, tulajdonképpen már minden kertben olyan valóság mutatkozik meg, ami végtelenül valóságosabb, öregebb, mélyebb és csodálatosabb, mint bármi, amit emberkéz alkotott, és ami ráadásul akkor is fennmarad még, amikor a gépek és a beton halott világa majd eltûnik, elrozsdáll és széthull. Albert Hofmann
4. Szeretném, ha egyszer én lennék a nap, Világosságot hoznék, újra látna minden vak, Felmelegíteném az átfagyott, kihûlt testeket, Mosolyt csalnék, felvidítanám az elborult lelkeket. Szeretném, ha egyszer madár lehetnék, Ha lenne két szárnyam és repülhetnék, Útra kelnék szabadon, amire mindig vágytam én, Fent a magasban, ahol tényleg kék az ég.
5. Szívet és tüdőt kell cserélnie annak, aki a puszták levegőjét elhagyja, különben elpusztul az új környezetben. S szinte a világot kell megkerülnie, ha újra vissza akar jutni. Illyés Gyula
6. A madárnak tolla van, az állatnak bundája, prémje; a mezőkön fû nő, s a fákon levelek, amelyek megújulnak minden esztendőben. Élő lelke van a Földnek, a talaj a húsa, csontjai a hegyi kőzetek összefüggő rétegei, porcogói a tufatömegek, vére - a vízerek; a szíve körüli vértó pedig a nagy Óceán. Azért lélegzünk, mert vérünk az ütőerekben felduzzad és tovafut, így van a földi tengereknek apálya s dagálya. A világ testét az egész Földet kitöltő tûz melengeti belülről, a mélyből, kiárad az élő lélek parazsa a gyógyító forrásokból és tûzhányókból, például Szicília szigetén az Etna hegyéből. Leonardo da Vinci
7. Hát nem igazi őszi nap van? Épp az a csendes melankólia, melyet úgy szeretek - mely harmóniát teremt élet és természet között. A madarak már hazaútjukról tanácskoznak, a fák felöltik a hervadás lázas, avagy épp halovány színeit, és kezdik behinteni a földet, hogy az ember még lépteivel sem zavarná meg föld és lég pihenését, míg olyan illatot árasztanak, mely tökéletes enyhszer a nyugtalan léleknek. Pompázatos ősz! Egész lelkem rabul ejti, s ha madár lehetnék, mindenütt az ősz nyomában szállnék a világban. George Eliot
8. Küzdés az élet, nyugvás a halál; Ha nyári égen fergeteg is áll, Mit féltek! Igy virul fel a vidék, S ha itt-ott fujt is, nem nagy veszteség. Madách Imre
9. Minden nép, minden ősi feljegyzés úgy beszél a Mennyországról, mint egy csodálatos kertről, tejjel-mézzel folyó Kánaánról vagy elíziumi mezőkről. A mezők, kertek pedig a Mennyországban is madárdaltól hangosak. Nincs kert, amelynek szépsége boldogító volna, ha néma; nincs idill, mely érne valamit madárcsicsergés nélkül. Viola Szandra
10. Már jártunk felhőn túl, Tisztán és piszkosul, Fájt már a tûz, a jég, Mégsem volt még elég. Vad szívünk most is száll, Mint tépett két madár. S bár szürkébb fent a kék, Mégiscsak a miénk. Keresztes Ildikó