Dolgok, amiket a monitoron nagyon könnyû leírni, nagyon nehézzé válnak, amikor szemtől szemben kellene kimondani őket. A távolság kedvez az intimitásnak: senki nem beszél nyíltabban, mint amikor egyedül van egy szobában, és egy láthatatlan valakivel chatel, aki egy másik szobában van egyedül. De ha találkozunk ezzel az emberrel, leesünk a magas lóról.

Kapcsolódó idézetek

1. A tabu valamivel kevésbé megterhelő, mint a titok, lebukástól, megszégyenüléstől nem kell félni. Nem is igényel akkora koncentrációt, hiszen a beszélgetőpartner is segít: a tiltott témát együttes erővel kerülik el. De a tabu is lehetetlenné teszi a szabad kommunikációt, a valódi intimitást. A gondok, a problémák megbeszélhetetlenné válnak.
2. Az egy szobában való együttélést az is megnehezíti, hogy képtelenség bármit is elrejteni a másik elől. Persze nem a pár nélküli, koszos zoknikra gondolok, vagy arra a galacsinná összegyûrt, tizennégy papírlapra, rajtuk egy sikertelen vers próbálkozásival. Elrejteni a legbensőbb, magánjellegû dolgokat kell: a könnyeket, melyek az ember szeméből olykor kikívánkoznak, a gondolatokat, melyeket egy csöndes, magányos zugban szeretne végiggondolni, a szavakat, amelyeket hangosan szeretne kimondani, hogy hallja, hogyan hangzanak - de más ne legyen fültanúja. Lois Lowry
3. Ülsz szemben a másikkal, és nem tudod, miről beszél. Nem érted, idegen számodra. Nem tudod megközelíteni. Mert a két lélek nem beszél egymással. Nincsenek összhangban. Mindig a lelkek határozzák meg a kapcsolatot. A test csak a kifejezés eszköze. Ülsz szemben a másikkal, és szavak nélkül is tudod, mit mond. A pillantása, az arca, a mosolya, mozdulata mindent elárul. Mert a két lélek beszél ilyenkor egymással. És ha ez szemtől szemben igaz, akkor igaznak kell lennie akkor is, ha két ember távol van egymástól. Lelkeik akkor is találkozhatnak, beszélhetnek. Mert ők szabadok. Csitáry-Hock Tamás
4. A legtöbb ember szeret beszélni, és nem tud figyelni a másikra. (...) Figyelni hosszan, csendesen és mélyen egy másik emberre - nehéz. Hogy ezúttal ne rólam legyen szó, hanem rólad. Hogy most ne én legyek fontos, csak te. Hogy nekem mi fáj, mi a bajom, nem lényeges. Odaadom neked a figyelmemet. Tiéd a lelkem, az időm - ez nem könnyû. Müller Péter
5. Nem könnyû, ha az embernek nincs senkije, akivel beszélhetne. Daniel Kehlmann
6. Szeretek beszélgetni, szívesen hallgatom meg a másikat is, de az a tapasztalatom, hogy igazi közelség csak olyankor jöhet létre, ha egy ideig nem szólalunk meg. A gyöngédséget követő béke és nyugalom nélkül nehéz érzékelni egy szerelmi kapcsolat árnyalatait, nehezebben értjük meg egymást. A beszéd és más hangok sokszor a védekezőmechanizmus szerepét töltik be, hogy elkerüljük az igazságot.
7. Készen állok arra, hogy elbeszélgessek bármiről, bárkivel. Bearanyozná a napomat, ha valaki a szemembe nézne, ha valakihez szólhatnék. De mindenkinek sok a dolga, így aztán láthatatlannak érzem magam, és a láthatatlanságnak, ellentétben azzal, amit korábban hittem róla, köze nincs a könnyedséghez, a szabadsághoz. Sőt, éppen ellenkezőleg: elnehezülök tőle. Így aztán csak vonszolom magam ide-oda, és közben próbálom bebeszélni magamnak, hogy nem is vagyok elnehezült, láthatatlan, értéktelen, és nem is unatkozom. Cecelia Ahern
8. Annyira hozzászoktunk a látható nyelvhez, az íráshoz, hogy nélküle el sem tudjuk képzelni a világot. Pedig a használata nagyon korlátozott, nehéz megtanulni, és kevesen tanulják meg igazán jól, falakat épít az emberek között, kirekeszti azokat, akiknek az agya az olvasástól különböző mûveletekre alkalmasabb, behatárolja a szellemi életünket, fejlődési és érési lehetőségeinket. Sigrídur Hagalín Björnsdóttir
9. Két ember csak akkor kerül közel egymáshoz, ha egymás magánszféráiba hozzávetőleg azonos mélységig hatoltak be. Ellenkező esetben a bensőséges kapcsolat a jövőben lóg.
10. Aki élt már egyedül, tudja, milyen természetes dolog a magánbeszéd. A lenyelt szavak marják az embert. Megkönnyebbülünk, ha kikiálthatjuk kínunkat. Aki egyedül hangosan beszél, mintegy a bennünk lakó Istennel társalog. Victor Hugo