Dörgő menny, köszönöm, hogy elordítottad magad helyettem, Talán meghallja mégis az Isten vagy más valaki: Én csak ember vagyok, én hiába ordítanék.

Kapcsolódó idézetek

1. - Imádkozni fogok önért. - Köszönöm. De ki fogja meghallgatni? Emil M. Cioran
2. Én kérem Istent, segítsen nekem. De hiszen az én dolgom Istent szolgálni, és nem neki kell engemet szolgálni. Csak erre kell emlékezni, és a nehézség megkönnyebbül. Lev Tolsztoj
3. Ha tehetném, az égbe kiáltanék fel, Hadd vigye el a hangom messze a szél! Én látom, de mégsem érem fel ésszel, Csak hamis démonokat kergetnék! Ez ma még fáj, a pokol vár, De holnap nevetve mondok imát! Hogy ez az én sorsom, mert nekem ez jár. Majka
4. Látom szemed: a hût, a jót, a tisztát, Mintha a menny kapuját reám nyitnád. A hangod lágy, mint selyem, úgy cirógat, Tudom: enyém vagy, s egyedül való vagy, Ki lelkembe sugarat, rózsát szórhat, És üdvösségem forrása a lelked. Tudom: a nevem imádságnak ejted. Tudom: több vagyok néked minden szentnél, - Ó, meg is halnék, ha nem így szeretnél - De néha sírok. Akkor ne kérdezz. Meghalnál értem, de meg nem értesz. Berde Mária
5. Nem hallod, könyörgök - csavargóvá tettél, Nem hallod, meghalok - míg te élni mentél. (...) Nem hallod, nyöszörgök - korbácsol a világ, Nem hallod, üvöltök - esőért a virág. Hobo Blues Band
6. De hiába mondom el dallal és csenddel Hiába hallgatom csillogó szemmel Hiába, hiába ordítom hangosan. LGT
7. Hallod-e, egyetlen fiam. Én vagyok oka életednek. De nekem volt gyönyörûség gügyögésedet is hallanom. Te valóban nem kérted az életet tőlem, ez így igaz. Tehát nékem kell hálásabbnak lennem nálad, azért, hogy itt vagy. Füst Milán
8. Megérdemelve vagy ártatlanul Számûzetésben hogyha bolyganék, Ha megtagadna az egész világ, S nyugtot nem adna sem föld, sem az ég: Egy menhelyem maradna énnekem, S ez a te szived, drága gyermekem! Szendrey Júlia
9. Néz égre, földre, s nem tanál Segélyt, mivel neked Szolgálna; s búd hulláminál Nyugtatná érzeted. De mégis nyúgodj édesem! Majd én a percet ellesem, Midőn örömmel szolgálok neked, Hogy fölviditsam kintelt életed.
10. Nem kértem életet, nem kértem bánatot, sem szenvedést, De kaptam eleget, hidd el, mellé félelmet meg rettegést. Most itt állok, a szellő fúj fülembe síró dallamot, A könnyek porba hullnak, én meg magányosan ballagok. Children of Distance