E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok. Ha rám így kedved van, maradhatok, ülhetsz csak tûrve, hogy dal nem dicsér, se jel, se láng, csak csönd, mely égig ér.

Kapcsolódó idézetek

1. Engedd el, jöjjön, minek jönnie kell szabadon, Nem megakadni nőkön, hozzád címzett átkos szavakon, Csak lazán, mély levegő és ének, nincs itt félelem, Hisz szabad vagy, az élet örök, a lélek végtelen. Punnany Massif
2. Eltûnni csendben, az volna jó, Ne fájjon többé, ha hazug a szó, Ne kelljen látnom, ha nem esik jól, Ne halljam meg, ha nem rólam szól. Ismerős Arcok
3. Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked. Vártál ha magadról szép éneket, Dicsérő éneked én nem leszek. Mi más is lehetnék: csak csönd neked. Cseh Tamás
4. Nélküled nincsen, Nincs ami jó, Nekem te vagy a minden, Az árnyék, a fény, a csönd és a szó. Road
5. Egyedül. Én egyedül vagyok. Mintha be volnék zárva a csöndbe. A csöndben vagyok otthon. De a csönd akkor se ereszt, ha mennék. Hová? Hát valahová ki. Beszélgetni, játszani. Persze játszom én. (...) És a csönd nekem nem tömlöc, szeretem. De mégis. Ha egyedül vagy, akkor bármi lehetséges. Csak az nem lehetséges, hogy ne legyél egyedül. Esterházy Péter
6. Én vagyok én, Ha csendre vágysz, az vagyok én, Az leszek melletted, Belopódzok halkan a szívedhez. Edda
7. Vagyok, ahogy vagyok, elég ennyi, Ha senki más nem vesz észre a világon, békén ülök, És ha mindenki észrevesz, akkor is békén ülök. Walt Whitman
8. Valamit most el kell mondanom. Félek, hogy nem lesz rá jobb alkalom. Elmondanám, ha volnának szavak, amik mindent jól elmondanak. Elmondanám, hogy bárcsak hallanád, de elválaszt már minket egy fél világ. Elmondanám, most végre megteszem, A szélbe súgom én: Te vagy csendben a szó, te vagy bennem a jó. Jöjj, mindig várok rád. Te vagy égben a kék, olyan angyali szép. Még mindig várok rád.
9. Milyen jó nekem, süt a nap és langyos a levegő, Igen, jó nekem, ez a hangulat a megfelelő, Hogy nézzem, ne csak lássam, merre tévedek el, Hozhat bármit az élet, engem nem érdekel.
10. Ha így lesz jó, menj hát és szállj! Nem kérdem mért, mit számít már, Tán így lesz jó, túlélem hát. Eskünk csak emlék már, Por csak, mi szélben száll. Polyák Lilla