Eddig azt hittem, eredendően antiszociális, amolyan magányos farkas típus, de talán azért zárkózott el az emberek elől, hogy ne fájjon neki az elvesztésük.

Kapcsolódó idézetek

1. Azt hiszem, én olyan vagyok, mint egy magányos farkas. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem szeretem az embereket, de - az igazat megvallva - csak akkor kedvelem őket, ha lehetőségem van mélyen a szívükbe és fejükbe látni. Lugosi Béla
2. Maga talán egy magányos, zárkózott, kóbor-loncsos (romániai) farkas, aki képtelen belenézni egy nő szemébe. Olyan valaki, aki piszkosul fél az igazi találkozásoktól. Olyan valaki, akinek létszükséglet, hogy folyton valami képzeletbeli világot teremtsen, mert nem ismeri ki magát a tárgyias, élhető, megragadható, valóságos világban. Daniel Glattauer
3. Ha az emberek azt látták, hogy barátságos, akkor hallgatását nem találták olyan udvariatlannak, vagy ijesztőnek. Azt hitték, hogy csak visszahúzódó, vagy magányos típus, és általában békén hagyták.
4. Milyen furcsa, gondoltam: az állatok között is van gyûlölt és üldözött, egyedül élő, némán szenvedő. Gárdonyi Géza
5. Ilyen lehet farkasnak lenni. Nincs félelem, nincs sajnálat, egyetlen cél mozgat, hogy megszabadulj ellenfeledtől.
6. Õ soha semmit sem mondott el magáról. Csak úgy, néha, egy-egy elejtett szót. Félt. Attól félt, hogy ő többet ad, mint amennyit kap. Bodor Pál
7. Érzelmileg mindig is túl óvatosan járt a világban. Túl vékony volt a lelke bőre. Azért is él ilyen elszigetelten, fél a kapcsolatoktól és a horzsolásoktól. Rosszul teszi, mert ezek a horzsolások többnyire abból adódnak, hogy nem fogadjuk el, nem tudjuk elviselni a természetünktől nagyon különböző természetet. Tudta ezt, gyakran megfigyelte; de a maga egyénisége sajátságos sugárzását se tudta megváltoztatni. Guy de Maupassant
8. Még nekem is csak sejtéseim vannak arról, kicsoda. Nem beszél a múltjáról. Lehet, hogy el is felejtette. Ez az egyik, amit annyira szeretek benne, mégis ez teszi olyan veszélyessé. Egy múlt nélküli ember olyan, mint akinek nincs árnyéka. Joanne Harris
9. Maga fél megváltozni. Inkább képzeli, hogy elmenekülhet, ahelyett, hogy megpróbálná. Mert ha kudarcot vall, semmije sem marad. Ezért feladja valami valódinak az esélyét, hogy a reménybe csimpaszkodjon. A remény meg... csak a nyápicoknak való.
10. Sosem akarok senkit megsérteni, de oly ostobán tartózkodó vagyok, hogy gyakran nemtörődömnek látszom, amikor csak velem született félszegségem tartóztat. Gyakran gondoltam el: a természet bizonnyal arra szánt, hogy alantas társaságban leljem kedvem, oly kevéssé érzem magam kellemesen előkelő idegenek között! Jane Austen