Édesanyám, harmat voltam: selyem rétre le is hulltam. Virágokat nevelgettem, hogy ezután néked szedjem. Harmat cseppje, eső szála, könnyû fényt vont a szirmára.

Kapcsolódó idézetek

1. Ahány levél lengedez szél ringatta ágon, ahány harmatcsepp ragyog fûszálon, virágon Édesanyám, fejedre annyi áldás szálljon. Móra Ferenc
2. Sziromról gördül egy harmatcsepp - lám, így hullajt könnyet egy virág.
3. Van olyan virág, kisasszonyom, amelyik hervadtnak látszik, de harmat száll reá és reggeli napfény, s akkor a virág ismét megéled. Gárdonyi Géza
4. Édesanyám, virágosat álmodtam, napraforgó- virág voltam álmomban, édesanyám, te meg fényes nap voltál, napkeltétől napnyugtáig ragyogtál. Ágh István
5. Szeretlek én, mint harmat azt a kelyhet, Mit hûvös-vizû rét hajadba rejtett, Szeretlek én, mint fészkét a madár, S elfáradt lelkem hozzád visszajár.
6. Hogyha egyszer kis bimbóból Szép virággá érek, Kibontom a szirmaim és Jó anyámra nézek. Amikor majd legszebb leszek, Megcsodál a világ, Édesanya gyenge lesz már, Hervadozó virág. Egy napon majd elbúcsúzunk, Lehullik a szirma, Én pedig csak búslakodom, Harmatcseppet sírva. Bartos Erika
7. Ébresztem a napot, Hogy ma szebben keljen. Édesanyám felett Arany fénye lengjen! Ébresztem a kertet, Minden fának ágát, Bontsa ki érette, Legszebbik virágát!
8. Szerelmem, szerelmem, rózsa voltál, ékes, bodros, üde rózsa, szirmokkal szépséges, tőlem halvány, hozzám kedves, értem feslő, nekem nőtt virágszál, rózsa, rózsafelhő; virágszál voltál, ah, sudár liliomszál, hajló-karcsú száron bimbó, viritottál, szerelmem, szerelmem, s most mégis, mint hullám, szemem könny borítja, miattad csordulván. Lakatos István (költő)
9. Fa leszek, ha fának vagy virága. Ha harmat vagy: én virág leszek. Harmat leszek, ha te napsugár vagy... Csak, hogy lényink egyesüljenek. Petőfi Sándor
10. Fa leszek, ha fának vagy virága. Ha harmat vagy: én virág leszek. Harmat leszek, ha te napsugár vagy... Csak, hogy lényink egyesüljenek. Petőfi Sándor