Egy fecske nem tavasz, Egy fûszál nem mező, Egy vízcsepp nem patak, Egy sír nem temető.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem vagyok én gyökeres fa, virágzó, Hanem vagyok letörött ág, fonnyadó; Nem vagyok én az örömnek rózsája, De vagyok a szomorúság gyászfája. Petőfi Sándor
2. Nem haltál meg, nem siratnak, Mégis sírba teszlek. Nem voltál te soha enyém, Mégis én temetlek. Harsányi Kálmán
3. Tavasz, nyár, ősz, tél, öröm, bánat, szerelem, gyûlölet, születés, élet, halál. Minden mindegy. Janne Teller
4. Nincs két egyforma sorsvonal, ahogy nincs két egyforma tenyérrajz, ujjlenyomat. Nincs két egyforma nap, nincs két egyforma szilveszter, ahogy nincs két egyforma tûzvész vagy árvíz. Apáti Miklós
5. Síromnál ne hullass könnyeket, nem én fekszem itt, nem haltam meg. Én vagyok a hûs nyári szellő, csillogó hó, folyóparton a kő. Ne gyászolj, töröld le könnyedet, nem haltam meg, e sír engem el nem temet.
6. Hiányzol, mint levél a fának, Dideregnek a csupasz ágak. Hiányzol, mint a víz a halnak, Egy kis idő, és belehalnak.
7. Ha egyetlen szív fájdalmát enyhítem: nem éltem hiába; ha könnyítek egyetlen életen: nem éltem hiába; ha lepottyant madárfiókát visszarakok a fészkébe, a fára: nem éltem hiába. Emily Dickinson
8. A fecske nem ember, mégis visszavágyik a szülőföldére. Ha nem vágyakozna, nem térne vissza. (...) Az ember is csak egy helyen van otthon, másutt mindenütt idegen. Gárdonyi Géza
9. Az öngyilkosság nem kiút, az önpusztítás sem az, A sírodon már lényegtelen, virág nő-e vagy a gaz, Nem mindig egyszerû megbékélni önmagaddal.
10. Nincs tavasz tél nélkül. Nincs élet halál nélkül.