Nem vagyok én gyökeres fa, virágzó, Hanem vagyok letörött ág, fonnyadó; Nem vagyok én az örömnek rózsája, De vagyok a szomorúság gyászfája.

Kapcsolódó idézetek

1. Én, kedves, sohse leszek napsugár, csak sápadt pír, csak távoli derengés, amin az ember egy kicsit mereng; és virág se vagyok, kitûzni való, csak fonnyadni, emlékül, szíved mélyén.
2. A szerelem nem virág, nem gyümölcs, nem is tüzelőanyag, hanem maga a termőfa, amely tud virágozni, gyümölcsözni, de tud a sírra is borulni gyászoló lombjával. Nagy Endre
3. Már nem téged választalak minden reggel, ezt még szép volt az esküvőn elmondani, de már nem tudom elképzelni az életemet nélküled. Nem frissen feslett virágok vagyunk, hanem két fa összefonódó gyökerekkel. Fredrik Backman
4. Nem vagyok bûnös és nem vagyok gyilkos, De nem vagyok szent. Nem vagyok padlón és nem vagyok mélyen, De nem vagyok fent.
5. Próbálgatom, tanulgatom, hogy ne szeresselek nagyon. Félelmetesek a viharok s én romló törzsû fa vagyok. Áprily Lajos
6. Az eszemnek a fele mindig magánál van: először, írni nem tudok, eszmeköröm mindig magával foglalkozik, olyan vagyok, mint a másüvé átültetett fa, megszokni nem bírok ide, mindig úgy látszik, hogy én nem vagyok itt otthon. (...) Nem fájdalom az, amit maga után érzek, hanem annál rosszabb, unalom és blazirtság minden iránt; kedélyem nyomott, és nem ömlik el rajta az a nyugalom, mely megfûszerezi az ember életét. Mikszáth Kálmán
7. Nem voltam, nem vagyok, nem lehetek méltó a maga szerelmére. Maga a tisztaság, az édes, szûzies érzelmek ragyogó ideálja, s én... én egy szebb életnek ide maradt romja: fakó, hétköznapi ember. Ady Endre
8. Nézd, én gyûlölöm, ki engem sírni lát, Én eltemetném mélyen, amit érzek. Nézd, én úgy szeretnék élni, mint a fák. Õk úgy maradnak állva, Ahogy éltek, s éltem. Révész Sándor
9. A boldogság olyan, mint egy ég felé törő fa, a szomorúság olyan, mint a föld méhe felé hatoló gyökerek. Mindkettőre szükség van, és minél magasabbra tör a fa, annál mélyebbre is hatol. Osho
10. Nem akarok boldog lenni, Hogy ne fájjon aztán semmi; Mikor egy mosolynak Ezer köny a vége, Nem kell a boldogság Csak a csöndes béke. Tóth Kálmán