Egy közeli szerettünk halála olyasmi (...), amit csak lassan, részletenként tudunk elfogadni.

Kapcsolódó idézetek

1. Apránként halunk meg, aki szeretett bennünket és elmegy, az mind elvisz belőlünk egy darabot. Bertók László
2. Elveszíteni valakit szörnyû (...). De látni, ahogy a szeretted elfogy lassan, mint a gyertyaszál, lehetetlen elviselni azt a kínt. Nora Roberts
3. Meghalni valaki után, akit szerettünk, az könnyû. Tovább élni érte, és tovább örülni helyette is, az a nehéz!
4. Hiába áll minden gyászjelentésben, hogy "mély fájdalommal tudatjuk", kevés az olyan ember, akinek a halálát egyöntetû fájdalommal fogadná a közösség minden tagja. Agatha Christie
5. Szerencsés és ritka dolog találnunk valakit, aki megérti az utunkat. Még ritkább, ha el is fogadja.
6. Akárhogy szeretünk is valakit, csak teher az, ha meghalt; sőt, minél jobban ragaszkodtunk hozzá, annál jobban szeretnénk megszabadulni tőle. Émile Zola
7. A halált teljesen feldolgozni nem lehet, csak egy idő után elfogadni, hogy a szeretteink már nincsenek velünk. Nekik már csak jobb. Ha ezzel a mentalitással azonosulunk, akkor ez nagyban megkönnyítheti a gyász feldolgozását. Kováts Laura Rozália
8. A szeretett személy távozása nemcsak a saját elmúlásunkra világít rá, de eltávozik vele egy részünk is, magunkból is elveszítünk valamit.
9. Nincs méltóságteljes halál, (...) meghalni csak egyedül lehet. A búcsú végső pillanatától csak azok remélhetnek bármit, akik maradnak. Hervé Le Tellier
10. Ha meghal egy szerettünk, akinek a halálára nem számítottunk, akkor nem egyszerre veszítjük el. Elapad a postája, elmúlik az illata a párnákról, aztán még a szekrényekben és a fiókokban őrzött ruhákról is. Lassan-lassan gyûlik össze sok apró részletből a hiánya. Újra és újra azt hisszük, hogy ez az a nap - amikor egy hiányzó részlet úgy szíven üt, hogy azt gondoljuk, most éreztem át, hogy eltûnt, mindörökre -, de aztán jön egy új nap, újabb veszteséggel. John Irving