Egyetlen egy gondolat bánt engemet, megvetett ágyban párnák között halni meg. Úgy múlni el, mint aki nem is volt talán, hajnali árnyék egy bérház oldalán.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy gondolat bánt engemet: Ágyban, párnák közt halni meg! Lassan hervadni el, mint a virág, Amelyen titkos féreg foga rág; Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál, Mely elhagyott, üres szobában áll. Petőfi Sándor
2. Meghalok majd, mielőtt felébrednék, Élettelenül fekve az ágyon, Nem marad más utánam, csak néhány emlék, Nem marad más, csak a hiányom. Tankcsapda
3. Csak magára gondolt, mintegy beletemetkezve porrá omlott álmaiba, elcsüggedve, betegen s feneketlen bánattal tele; és hirtelen meggyûlölve ezt a mesterséges légkört, amelyben annyit szenvedett, friss rétekre áhítozott, áldott falusi nyugalomra, békességes életre a szülőház árnyékában egyszerû, jó szívekkel. Gustave Flaubert
4. Anyám kivert - a küszöbön feküdtem - magamba bujtam volna, nem lehet - alattam kő és üresség fölöttem. Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek. József Attila
5. Mintha mély sír lettem volna, S benne lelkem a halál, Oly sötét volt álmaimban A sors, mely fölöttem áll. Vörösmarty Mihály
6. Alig-alig aludtam. Valaminő félöntudatlanságban hevertem, nem akarván elhinni, hogy végre valóban itt tartok, hozzásimulva, vele összegömbölyödve tölthetem az éjből még hátralévő időt. Rettegtem, ha elalszom, reggelre kiderül, mindez csak álom volt. Féléberen őriztem a meseszép valóságot. Vavyan Fable
7. Vannak napok, melyek gumiszerûen elnyúlnak. Egy lépés előre, kettő hátra. Így sehova se jutok, csak az ágyamba végül. Janne Teller
8. Sírod szélén fekszem. Üres a párnád. Álmomban még tapogatom helyed. Mint homok a homorú forma vázát ürességed betölti testemet. Beney Zsuzsa
9. Egyre csak árván fekszem az ágyon, s arra gondolok, amire vágyom. Cao Hszüe-csin
10. Nem tudom nektek elmondani, milyen érzés egy olyasvalaki mellett feküdni a kórházban, aki képtelen aludni a fájdalomtól. Nem tudom leírni, pedig birtokában vagyok a szavaknak. Testközelből látni a valóságos szenvedést, premier plánból figyelni az élet valódi arcát... rettenetes. Tudni azt, hogy velem is megtörténhetne mindez, hogy kínok között fekszem, és úgy halok meg, hogy rimánkodom a megváltásért, egészen más perspektívába helyezi mindazt, amit eddig a létezésről gondoltam. Szentesi Éva