Vannak napok, melyek gumiszerûen elnyúlnak. Egy lépés előre, kettő hátra. Így sehova se jutok, csak az ágyamba végül.

Kapcsolódó idézetek

1. Néha jó, néha rossz, néha nem. Néha nem foglalkoztat semmi sem. Végül minden végső helyére kerül, maradok - ott, ahol voltam - egyedül. Vad Fruttik
2. Ahol egykor te voltál, most lyuk tátong, és valahogy folyton körbe-körbe járom nappal, s éjszaka belecsúszom. Pokolian hiányzol. Edna St. Vincent Millay
3. Létezett valaha egy időpont, ami elválasztotta az azelőttöt az azutántól. Az egyik oldalra került minden szép és jó - egy álom, amihez az ébrenlét pillanataiban nem férkőzhettem.
4. Voltam férjnél, nem igazán tetszett. (...) Ha erre gondolok, egy szobát látok bezárt ablakokkal vagy ablakok nélkül. Mindig reggelre egyre kisebb a szoba. Nem veszem észre, eleinte lassan történik, centinként, mígnem egy reggel arra ébredek, hogy a szoba olyan kicsi, hogy mozdulni se lehet, levegő sincsen, menekülni kell. Nem tudok másra gondolni, sem másvalakire.
5. Estente meghalunk az ágyba, s reggelre már mások vagyunk. Mind változunk zokogva, vágyva és nem találjuk - önmagunk. Kosztolányi Dezső
6. Van, hogy a dolgok összejönnek, és úgy érezzük, egyedül vagyunk. Majd elmúlik, és minden visszaáll a régi kerékvágásba. Leiner Laura
7. Nem egy nagy folyam az idő, ahol a napok tartanak valahova, hanem egy tömött tér, ahol váj magának egy kis lyukat, és amint egy centit előrelép, ugyanolyan sötét lesz körülötte minden, előtte is, mögötte is.
8. Egyre csak árván fekszem az ágyon, s arra gondolok, amire vágyom. Cao Hszüe-csin
9. Többé nem fonódsz napjaimba. kitoloncollak belőlem. elhalad veled a vonat a bizalom, az összetartozás állomásai mellett. csak nézed az ismeretlen tájat, aztán éjszakánként visszaszöksz és felfegyverkezett emlék masírozol álmaimban. Pethes Mária
10. Az idő kíméletlenül megy előre, és ez ellen nincs orvosság. Nincs hova menekülnöm.